Mózes harmadik könyvének záró hetiszakasza jelentős részben a jutalom és büntetés témakörével foglalkozik. Ha Izrael népe a Tóra útján jár, Isten bőséggel, békével és biztonsággal jutalmazza meg, ha azonban megszegi a törvényeket, akkor pusztulás, száműzetés, félelem és megalázottság várja. A Tóra érzékletes fogalmakkal és képekkel írja le az egyén és a közösség viselkedéséből fakadó pozitív és negatív következményeket. Látszólag egyszerűek a játékszabályok, miért akadnak hát mégis olyan zsidók, akik elfordulnak a tórai parancsolatoktól? Bizonyára nem az Istenbe vetett hitük hiányzik, hiszen a Talmud szerint maga az Örökkévaló mondta Mózesnek Izrael népéről, hogy „hívők, akik hívők gyermekei”. A zsidók tehát természetüknél fogva mind hisznek a Teremtőben, még ha ezt időnként maguknak sem vallják be. A hászid bölcsek szerint a bűnös ember vétkei az önbecsülés hiányából fakadnak. Az ilyen ember nem veszi komolyan, hogy az Örökkévaló milyen fontosnak tartja őt és tetteit, a világegyetem egy értéktelen porszemének tartja magát. Ha azonban valaki azt gondolja, hogy létezése semmilyen jelentőséggel sem bír, az valójában nem szerény, hanem sokkal inkább arrogáns, mert úgy véli, hogy felelősség és következmények nélkül bármit megtehet. A megtéréshez vezető út első állomása tehát nem más, mint az ember saját értékének és a lelkében rejtőző isteni szikra jelentőségének felismerése. Ezután már csak meg kell találnia a módot, hogy hű lehessen valódi önmagához, és az Izrael névhez méltóan, a Tóra előírásai szerint éljen. Ehhez adjon inspirációt, amikor a tóraolvasás során, Mózes harmadik könyvének végére érve így kiált fel a közösség: cházák, cházák venitcházék – erősödjünk meg együtt mindannyian!
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 33. szám – 2023. május 11.
