Erre a szombatra ismét két hetiszakasz jut. Az első téma a pusztai (majd később a jeruzsálemi) szentély főpapjának jom kipuri szolgálata. Az engesztelőnap hosszadalmas és számtalan szertartásból álló szolgálatát szinte teljes egészében a főpap végezte. A engesztelés egyik mozzanataként két kecskebakot hoztak elé, melyekről sorsot vetettek: „És áldozza föl Áron a bakot, melyre a sors esett: az Örökkévalóé, és készítse el vétekáldozatnak. Az a bak pedig, melyre a sors esett: Ázázélé, állíttassék oda élve az Örökkévaló színe elé, hogy engesztelést szerezzenek vele, elküldvén azt Ázázélnek a pusztába”. A kecskebakokat tehát Izrael bűneinek engeszteléséért fosztották meg életüktől, ám amíg az egyiket az oltáron áldozták fel, a másikat a pusztába vitték, Ázázélnek. Ez utóbbi nem személy, hanem földrajzi név, és a Júdeai-sivatag egyik hegycsúcsát jelöli Jeruzsálemtől keletre, a mai Máále Ádumim város közelében. A Szentélyből induló küldöttek az Ázázél csúcsára felvitt kecskét a mélybe taszították. Ebből a szertartásból származik a bűnbak kifejezés. A Misnában az áll, hogy e két állatnak teljesen egyformának kellett lennie, mind méretben, mind kinézetben, mind értékben, továbbá egyszerre kellett megvásárolni őket. Mindketten a nép bűneire hoztak engesztelést, nem volt köztük semmilyen fizikai különbség sem, mégis sorsolás döntött a végzetükről. Joseph Beer Soloveitchik rabbi szerint ezzel a ceremóniával jelezzük az Örökkévalónak, hogy bár felelősséget vállalunk tetteinkért, vétkeink egy része mégsem belőlünk fakad, hanem a véletlen, az általunk befolyásolhatatlan külső körülmények következménye. Ugyan szabad akarattal rendelkezünk, mégis beleszületünk egy adott környezetbe és erre hivatkozunk, amikor megbocsájtásért könyörgünk.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 31. szám – 2023. április 27.
