Az Örökkévaló Lévi törzsét jelölte ki arra, hogy a Szentélyben szolgáljon. A honfoglalás után e törzs tagjai nem kaptak földterületet az országban, tagjai szétszórva éltek a többi törzs területén, a részükre alapított negyvennyolc település valamelyikében. A ma is ismert városok közül ide tartozik például Bét Semes, Hebron, Sechem, Holon és Jokneám. A sivatagi vándorlás során a lévik cipelték a szétszedhető-összerakható sátorszentély, a Miskán elemeit, a táborhelyeken pedig, ahol felállították a miskánt, illetve később Jeruzsálemben, a kőből emelt Szentély, a Bét Hámikdás idejében, zenével és zsoltárok éneklésével kísérték a papok szolgálatát, illetve különböző módon segítették a kohénokat feladataik ellátásában. Megélhetésüket a nép által fizetett tizedből fedezték, ahogy a Tórában áll: „Lévi fiainak pedig, íme adtam minden tizedet Izraelben birtokul, szolgálatuk fejében, amellyel ők végzik a gyülekezés sátorának szolgálatát”. Ezzel együtt ők maguk sem mentesültek a tized alól, nekik Áron leszármazottait, a papi szolgálatot végző kohénokat kellett támogatniuk, ahogy olvashatjuk: „Ha elveszitek Izrael fiaitól a tizedet, amelyet nektek adtam az ő részükről birtokotok gyanánt, akkor vegyétek le belőle az Örökkévalónak ajándékát, tizedet a tizedből”. Az sem volt mindegy, hogy mit adtak át tized gyanánt: „mindennek javából, annak szent részét” kellett felajánlaniuk. A Tóra törvényeit rendszerbe foglaló Maimonidész ebből a következő tanulságot vonta le: „Minden Istennek szánt dolog legyen a lehető legjobb és legszebb. Ha az ember imaházat épít, az legyen szebb, mint a lakása. Ha a szegényeket táplálja, adja nekik asztalának legfinomabb étkeit. Ha a mezítelent felruházza, a legjobb ruháit adja oda. Ha valamit szent célra ajánl fel, azt vagyonának legjobbjából tegye”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 39. szám – 2023. június 22.
