A hetiszakasz végén az Örökkévaló felkészíti Mózest az elmúlásra: „Menj föl erre az Ávárim hegyére és nézd meg az országot, melyet Izrael fiainak adtam. És miután megnézted, akkor el fogsz távozni népedhez te is, amint eltávozott Áron, a te testvéred”. A próféta ekkor arra kéri Istent, hogy jelölje ki utódjául hű tanítványát és jobbkezét, Jehosuá bin Nunt, aki a nép élére áll majd. „Rendeljen az Örökkévaló, minden test szellemének Istene, férfiút a község fölé, aki kivonuljon előttük és aki bemenjen előttük, aki kivezesse őket és aki bevezesse őket, hogy ne legyen az Örökkévaló községe olyan, mint juhok, melyeknek nincs pásztoruk”. Mózes egy határozott, autonóm vezetőt kér, aki erős kézzel irányítja majd Izraelt és nem hagyja, hogy mások befolyásolják. A Talmud szerint napjainkban, azaz a messiás eljövetelét megelőző korban nem ilyen, hanem kutyaarcú vezetői lesznek Izraelnek. Vajon ez mit jelent? Jiszráel Szalanter rabbi szerint e kijelentés megértéséhez csak meg kell figyelni egy kutyát sétáltató embert. A kutya mindig elöl halad, tehát úgy tűnhet, hogy ő a vezető, ő határozza meg a séta irányát, tempóját és hosszát. Valójában azonban folyton hátrapillant a gazdájára és az utasításait lesi. Ilyenek lesznek a kutya ábrázatú vezetők is: ahelyett, hogy egy magasabb cél elérése érdekében határozottan és önállóan mutatnák az utat, folyton hátrapillantgatnak, hogy az aktuális közhangulathoz igazítsák döntéseiket. Szalanter rabbi szerint egy valódi vezető nem ilyen. Nem elégszik meg azzal, hogy „kivonuljon előttük és bemenjen előttük”, nem csupán eljátssza a szerepét, hanem „kivezeti őket és bevezeti őket”, tehát egy ideált követve a megfelelő útra tereli a népet, inspirálja őket és példát mutat nekik.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 46. szám – 2024. július 25.
