Hetiszakaszunkban találjuk a kásrut, a zsidó étkezési törvények leggazdagabb forrását, melyben részletes felsorolást kapunk a fogyasztható és a tilalmas állatokról. Többek között ez áll a kóser és nem kóser fajokról: „Minden tiszta madarat megehettek, és ez az, amit ne egyetek meg közülük: […] a gólya”. E madarat héberül chászidának nevezik, aminek jelentése: jámbor, kegyes. A Talmud bölcsei szerint ez nem véletlen, mert a gólya különös odaadással bánik a társaival. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy ilyen szép névvel és tulajdonsággal megáldott madár vajon miért került a tilalmas, nem kóser fajok közé. A választ a kocki rebbe, Menáchem Mendel Morgenstern rabbi adta meg: Éppen ez a lényeg. A gólya nagy odaadással bánik a társaival. Másokkal azonban nem. Csak a saját közösségéhez tartozókra van tekintettel, mások nem érdeklik. Falat húz a hozzá hasonlók és a tőle különbözők közé. Ez pedig nem kóser viselkedés, még ha valaki a chászidok közé sorolja is magát. Ezzel együtt az ember mégis felállíthat egyfajta sorrendet, amikor a Tóra egyik legnagyobb micváját, a jótékonyságot, a cedákát gyakorolja. Hetiszakaszunkban így áll: „Ha lesz közötted szűkölködő, testvéreid egyike, kapuid egyikében, a te országodban, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, ne keményítsd meg szívedet és ne zárd be kezedet testvéred előtt, aki szűkölködő”. Bölcseink szerint az ember először legközelebbi hozzátartozóiról köteles gondoskodni, ezt követik a „kapui”, azaz városának elesettjei, majd az ország szegényei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közömbösnek kellene maradni a távolban (akár földrajzi, akár szellemi-világnézeti értelemben) élő zsidók anyagi vagy spirituális természetű problémái iránt, ahogy bölcseink tanítják: „A zsidók mind felelősek egymásért”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 46. szám – 2023. augusztus 3.
