Jákob hazatér: miért magasabb az ember az angyaloknál?
Oberlander Báruch rabbi a Zohár Vájécé hetiszakaszhoz kapcsolódó tanításának végéhez érkezett. Az utolsó versekben Jákob már hazafelé tart Háránból, és Isten angyalai találkoznak vele. A Zohár ebből a rövid jelenetből Jákob spirituális felemelkedését, a házasság áldását, az ember és az angyalok különbségét, valamint a szentséghez való ragaszkodás erejét bontja ki.
A Tóra hívása: nyisd ki a szemed
Rabbi Abba azzal kezdte a magyarázatot, hogy mennyire fontos elmélyülni a Tóra szövegében. A Példabeszédek könyvéből idézte: „Jöjjetek, egyetek kenyeremből és igyatok a borból, amelyet töltöttem.”
A Zohár szerint a kenyér és a bor itt a Tóra tanulását és az isteni ismeretet jelképezi. A Tóra maga hívja az embert: nyissa ki a szemét és a szívét, és vegye észre azokat a mélységeket, amelyek akár egy egyszerűnek tűnő versben is ott rejlenek.
Oberlander rabbi innen tért át arra a tórai mondatra, hogy az Örökkévaló „férfinak és nőnek teremtette” az embert. A kabbalisztikus értelmezésben a férfi a tiferethez, a nő a málchuthoz kapcsolódik, míg az egyszerű jelentés Ádámról és Cháváról szól.
A lényeg a Zohár szerint az, hogy amikor férfi és nő egységet alkot, megjelenik az isteni áldás.
Jákob egyedül indult el, családdal tért vissza
Amikor Jákob Hárán felé tartott, még egyedül volt. A Vájécé elején a Tóra azt írja: „vajifgá bámákom”, vagyis elérkezett arra a helyre. Rási szerint ez imádkozást is jelent.
Oberlander rabbi felidézte: Jákob a Templom-hegy helyén imádkozott, és isteni közelséget keresett. Választ kapott, de akkor még csak álmában látta az angyalokat.
Most, a hetiszakasz végén egészen más a helyzet. Jákob házas emberként tér vissza, vele vannak feleségei és gyermekei, Izrael törzseinek alapítói. A Zohár szerint ezzel magasabb spirituális szintre jutott.
Korábban Jákob imádkozott azért, hogy kapcsolatba kerüljön a felső világgal. Most az angyalok érkeznek hozzá.
Az angyalok kérnek Jákobtól
A Tóra azt mondja: „találkoztak vele Isten angyalai”. A Zohár a „vajifgö” szót itt is az imádkozás értelmében olvassa.
Oberlander rabbi magyarázata szerint ezúttal az angyalok „imádkoznak”, vagyis ők fordulnak Jákobhoz. Azt kérik, hogy Jákob magasabb isteni fényt közvetítsen számukra.
Ennek hátterében az áll, hogy a cádik bizonyos értelemben magasabb szintre juthat, mint az angyal.
Az angyalnak nincs valódi szabad akarata. „Be van programozva” arra, hogy teljesítse küldetését. Az ember viszont szabad választással dönthet a jó és a rossz között. Amikor saját akaratából választja az Örökkévaló szolgálatát, olyan szintet érhet el, amely az angyal számára hozzáférhetetlen.
Ezért mondta Oberlander rabbi: az ember akkor emelkedik az angyal fölé, amikor saját munkájával jut el Isten szeretetéhez és félelméhez.
Álom helyett nappali találkozás
A Zohár további különbséget is lát Jákob két angyali találkozása között.
Hárán felé éjszaka, álmában látta az angyalokat. Hazafelé nappal, ébren találkozik velük.
A Ramak magyarázata szerint a nappali látomás magasabb spirituális szintet jelez. Oberlander rabbi ezt úgy érzékeltette, hogy a nappali világosság nagyobb isteni fényt jelképez, míg az éjszaka korlátozottabb megnyilvánulásra utal.
Jákobnak most már kérnie sem kell. Az angyalok maguktól jelennek meg előtte.
Miért lett a hely neve Máchanájim?
Amikor Jákob meglátta az angyalokat, azt mondta: „Ez Isten serege”, és a helyet Máchanájimnak nevezte.
A „mácháne” egy tábort jelent, a Máchanájim pedig kettőt. Oberlander rabbi felvetette a Zohár kérdését: ha Jákob egyetlen isteni seregről beszél, miért ad többes számú nevet a helynek?
A magyarázat szerint Jákob felismerte ezeket az angyalokat. Ugyanazokat látta most, akiket korábban álmában.
Ezért beszélhetünk két találkozásról: egyszer Hárán felé, egyszer pedig hazafelé. Innen a Máchanájim, a „két tábor” neve.
A Zohár egyik magyarázata szerint az angyalok azért is érkeztek, hogy őrizzék Jákobot, hiszen hamarosan súlyos veszteség vár rá: Ráchel Benjámin születésekor meghal.
Melyik angyal tartozik a szentséghez?
A Szitré Tóra rövid kiegészítése ezután magukról az angyalokról beszél.
A Zohár szerint vannak a szentség oldalához tartozó angyalok és vannak olyan erők, amelyek a tisztátalanság oldalát képviselik. A Tóra azonban itt kifejezetten „Isten angyalairól” beszél.
Oberlander rabbi ennek kapcsán felhívta a figyelmet az angyalnevekre: Micháél, Gávriél, Refáél. Mindegyikben szerepel az „Él”, Isten neve. Ez jelzi állandó kapcsolatukat az Örökkévalóval.
Jákob pedig felismerte: „ezek az én angyalaim”, vagyis azok az erők, amelyek az ő oldalához, a szentséghez tartoznak.
Jákob választása: ami Istenhez kötődik
A Zohár innen visszakapcsol Jákob és Lábán nyájának történetéhez. A Tóra megkülönbözteti az erősebb, korán ellő állatokat és a gyengébbeket.
A Zohár a héber szavakból spirituális jelentést bont ki. Az egyik csoport elrejtett, beburkolt állapotot jelképez, ahol nem látható az isteni szentség. A másik a „keser”, a kötés fogalmához kapcsolódik: ezek azok, amelyek Istenhez vannak kötve.
Oberlander rabbi szerint Jákob ezt választotta saját oldalának: azt, ami kapcsolódik az Örökkévalóhoz.
Ráchel és a tizenkettedik törzs
A Zohár a végén még egyszer visszatér Jákob családjához. Amikor megszületett a tizenkettedik fiú, teljessé vált Izrael törzseinek rendszere.
Ráchel a kabbalisztikus tanításban a málchutot jelképezi. Halála után Jákob kapcsolata a földi málchuttal egy magasabb, spirituális szint felé fordult.
Oberlander rabbi felidézte a korábbi magyarázatot is arról, miért sietett Jákob elhagyni Háránt. Ráchel már várandós volt Benjáminnal, Jákob pedig azt akarta, hogy a tizenkettedik törzs megszületése Erec Jiszráélhez kapcsolódjon. Nem akarta, hogy ez a magas isteni fény Lábán földjén jelenjen meg.
Ezért nem várt újabb alkudozásra és időhúzásra, hanem családjával elindult hazafelé.
„Majd visszatérünk hozzád”
Ezzel Oberlander rabbi befejezte a Vájécé hetiszakasz Zohár-magyarázatát. Megjegyezte, hogy egyetlen hetiszakasz Zohár-anyaga is hatalmas mennyiség, ezért a sorozat lassan halad, de éppen ez teszi lehetővé, hogy valamennyit valóban megértsenek belőle.
Felidézte, hogy vannak közösségek, ahol rendszeresen felolvassák a Zohárt annak szentsége miatt. Az előadássorozat célja ennél tovább menni: „Mi próbáljunk valamennyit, valamennyire érteni.”
A befejezés kapcsán a Talmud tanulásának szokását is említette. Amikor egy traktátust befejeznek, azt mondják: „Hádrán álách” – majd visszatérünk hozzád.
A befejezés tehát nem elköszönés az anyagtól. A Tórában mindig lehet új kört kezdeni, újraolvasni, újra megérteni, és ismét magasabb szintre jutni.
A Vájécé ezzel véget ért, a következő tanulásban pedig már a Vájislách hetiszakasz Zohár-magyarázata következik.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
