Fény és száműzetés: Jákob útja a Zohár fényében
Misztikus tanítások a Vájécé hetiszakaszról – Oberlander Báruch előadása alapján
„És elindult Jákob Beér Sevából, és elment Háránba” – kezdődik a Vájécé hetiszakasz, s ezzel nemcsak egy bibliai figura földi vándorútja, hanem egy egész kozmikus folyamat is kezdetét veszi. Oberlander Báruch rabbi a Zohár, a zsidó misztika alapműve nyomán világította meg e vers mélyebb rétegeit, amelyek nemcsak Jákob életét, hanem az egész zsidó nép sorsát, sőt az isteni fény terjedésének útját tárják elénk.
Fényút a szférák között
A tíz szfíra – az isteni kisugárzások rendszere – a kabbala alapfogalma. Ezek közül Jákob a tif’eret, a szépség szféráját képviseli, mely egyesíti magában az előző generációk – Ábrahám heszedje (szeretete), Izsák g’vúrája (szigora) – tulajdonságait. A Zohár tanítása szerint Jákob az, aki képes a felső szférákból, például a bínából (értelem), az isteni fényt átvenni, és azt levezetni az alsóbb szintek, elsősorban a málchut, a királyság, az anyagi világ felé.
„Ez olyan, mint a nap: felkel, fényével betölti a világot, majd alászáll – de nem tűnik el, hanem azért megy le, hogy máshol világítson” – magyarázta Oberlander rabbi Kohelet könyvének versére utalva.
A „nap” Jákob, aki elhagyja Beér Sevát – a szentség szintjeit – hogy elvigye a fényt Háránba, vagyis az isteni jelenlét nélküli, profán világba.
Rendszeren belül vagy kívül?
A Zohár mesterei különbözőképpen értelmezik Jákob mozgását. Rabbi Chija szerint Jákob az isteni rendszer szigorú hierarchiáján belül halad: „a fény leereszkedik Bínából a Tif’eretbe, majd tovább a Málchutba” – ez egy isteni „menetrend” szerint történik. Azaz Jákob a saját isteni szerepét teljesíti, mikor elindul.
Ám Rabbi Simon úgy véli, Jákob valójában kilép a rendszerből. „Beér Seva a szentség közege, Hárán viszont a száműzetés, az Isten haragjának helye” – utalva a „charon af” (Isten haragja) kifejezésre. Ez tehát már nem szigorú isteni logika, hanem „válságüzemmód”: Jákob száműzetésbe megy, és magával viszi a fényt oda is, ahol annak semmi természetes helye nem lenne.
„Ez a galut, a száműzetés valósága” – mondta Oberlander rabbi. „Amikor nincs Szentély, amikor nem világít az isteni fény láthatóan, akkor a szentség rejtve működik, és ezáltal még a nem-szent oldalak is kapnak belőle.”
Jákob és a tfilin
A Zohár különös párhuzamot von Jákob és a tfilin – az imaszíjak – között. A tfilin fejrésze négy szakaszt tartalmaz, amelyek a négy magasabb szfírára utalnak (Chochmá, Biná, Cheszed, Gvurá), míg a kézre kötött rész Jákob szféráját, a tif’eretet szimbolizálja. „A tfilin az a csatorna, amin keresztül a fény eljut az alsó világba – ahogy Jákob is az” – magyarázta a rabbi.
Az isteni fény útját tehát nemcsak szimbolikus értelemben, hanem konkrét vallási tárgyakon keresztül is értelmezi a Zohár. A tfilin segítségével minden zsidó férfi naponta „lehozza” a fényt – ugyanúgy, ahogy Jákob hozta le Hárán földjére.
Kövek, angyalok, világok
A híres jelenet, ahol Jákob lefekszik, és „köveket tesz a feje alá”, új megvilágítást kap. „A 12 kő a Málchut alatt elhelyezkedő 12 legfelső angyalt szimbolizálja. Ezek alatt pedig további ezrek és tízezrek vannak” – idézte a Zohárt a rabbi.
Az, hogy Jákob „feje alá” teszi a köveket, azt jelzi, hogy „a Málchut, az alsó világ, aláveti magát a felső angyali rendnek. Jákob ezzel rendezi a spirituális viszonyokat – mielőtt elindulna külföldre.”
A száműzetés tilalma – vagy kötelessége?
Oberlander rabbi gyakorlati halachikus példát is hozott a tanítás kapcsán: „Nem illik csak úgy elhagyni a szent földet. Jákob is csak kényszerből hagyta el.” Az előadó felidézett egy személyes történetet is, amikor egy hölgy azért keresett meg egy rabbit, hogy igazolást kapjon férje számára a külföldi utazás jogosságára – az utazás célja így a Tóra tanítása lett, és ez már elfogadható ok a kivonulásra.
Hasonlóan példaként hozta az előző lubavicsi rebbe 1929-es izraeli látogatását: „29 nap után mindenképp elutazott, nehogy a 30. nappal izraeli lakossá váljon, és így ne tudjon halachikusan elhagyni az országot.” A sors iróniája, hogy ezzel épp a Hebroni pogromot kerülte el, amely néhány nappal később tört ki.
Visszafordítható száműzetés
A misztika szerint Jákob célja nemcsak az, hogy a száműzetés helyén legyen, hanem hogy ott is világítson. A Kohelet könyvéből vett idézet is erről szól: „És a nap siet vissza a helyére, hogy ott is világítson.” Ez a világosság, amit Jákob lehoz, nem csak az övé – hanem az egész népé. A száműzetés idején is jelen van az isteni fény, csak éppen el van rejtve.
Oberlander rabbi előadása végén emlékeztetett: „Ez a mi küldetésünk is – vinni a fényt oda, ahol nincs. Legyen szó akár külföldről, akár egy sötétebb pillanatról az életünkben.”
És bár a Vájécé hetiszakasza Jákob meneküléséről szól, valójában a zsidó történelem legfényesebb vízióit rejti – hiszen a száműzetés nem az út vége, hanem az isteni fény új szakaszának kezdete.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
