Jákob áldása: amikor a szigor kegyelemmé változik
Jákob nem ügyeskedéssel szerezte meg Lábán nyájának jelentős részét. A Zohár szerint éppen arra törekedett, hogy kiderüljön: mi az, amit az Örökkévaló valóban neki szánt. Oberlander Báruch rabbi előadásában a pöttyös állatok, a meghántott vesszők és az ezres szám mögött rejlő kabbalisztikus tanítást bontotta ki. Jákob története arra mutat rá, hogy az isteni áldás befogadásához tisztességre, cselekvésre és az Örökkévalóhoz való erős kötődésre van szükség.
A mázl nem véletlen
Amikor Jákob Lábánnal a fizetségéről tárgyalt, azt kérte, hogy a később születő pöttyös és csíkos állatok legyenek az övéi. Előtte azonban minden ilyen állatot eltávolítottak a nyájból, így természetes úton alig lehetett számítani hasonló utódokra.
Oberlander rabbi hangsúlyozta, hogy a mázl fogalma a zsidó gondolkodásban nem vak szerencsét jelent. Arra utal, amit az Örökkévaló az ember osztályrészéül rendelt. Jákob olyan feltételeket választott, amelyek mellett világosan megmutatkozhatott, hogy a későbbi gyarapodás égi áldásból származik.
„Az én igazságom fog tanúskodni a holnapi napon” – mondta Jákob. Nem akart olyan vagyonhoz jutni, amely nem illette meg. A Zohár szerint teljes tisztességgel járt el, és éppen ez tette lehetővé, hogy az áldás megérkezzen hozzá.
Lábán gazdagsága is Jákob érdeme volt
Lábán maga is elismerte, hogy Jákob jelenléte óta rendkívüli gyarapodás kísérte a nyájat. A Zohár egyik értelmezése szerint minden állatfajtából havonta százzal több született a természetesen várható szaporulatnál. Egy másik vélemény ezres többletről beszél.
Az ezer a kabbalisztikus gondolkodásban a teljes, újra megújuló áldás jelképe. Az elef szó jelenthet ezret, más pontozással pedig alefként egyet. Az áldás eljut az ezerig, majd új kezdetté válik, így folyamatosan továbbadható. Erre utal Mózes áldása is: „Az Örökkévaló, atyáitok Istene szaporítson meg benneteket ezerszeresen.”
Jákob hosszú éveken át szolgálta Lábánt, akinek vagyona ezalatt hatalmasra nőtt. Amikor Jákob végül részt kapott ebből a gyarapodásból, az nem idegen vagyon elvétele volt. Munkájának és az általa közvetített áldásnak jogos ellenértékét kapta meg.
A meghántott vesszők üzenete
A Tóra elbeszélése szerint Jákob vesszőket helyezett az állatok elé, és csíkokat hántott rajtuk. A Zohár ezt a jelenetet az isteni szférák nyelvén értelmezi.
A bot a dint, a szigort jelképezi. Merev, kemény, és büntetésre is használható. Jákob azonban lehántotta a bot sötétebb, vöröses kérgét, és előtűnt alóla a fehér. A vörös a szigor, a fehér a cheszed, a szeretet és a jóság színe. A szigor megmaradt, de ereje átalakult, „megédesedett”, és a kegyelem szolgálatába állt.
A Zohár ezt a víz képével is érzékelteti. Az északi hideg megfagyasztja a vizet, így az nem tud tovább folyni. Amikor meleg érkezik, a jég felolvad, és a víz ismét mozgásba lendül. Hasonló módon az isteni áldás is akkor áramolhat szabadon, amikor a szigor akadálya enyhül.
A szigorban rejlő erő sem vész el. Amikor jó irányba fordul, még határozottabbá és bőségesebbé teheti a kegyelmet.
A tfilin csíkjai
A haszid tanítás a meghántott vesszőket a tfilin micvájához is kapcsolja. A karra tekert szíj csíkokat hagy maga után, és a szív közelében helyezkedik el. A tfilin az értelem, az érzelmek és a cselekvés összekapcsolásával segíti az embert, hogy egész lényével az Örökkévalóhoz kötődjön.
A Zohár szerint az áldás befogadásához az ember részéről is szükség van kezdeményezésre. Egyes micvákat cselekedettel teljesítünk, mint a tfilin vagy a cicit. Másokat szóval, például az imát és az áldásokat. A micvákhoz társuló áhítat és tudatos figyelem pedig a szív munkája.
Jákob cselekedete ezért jóval többet jelentett egyszerű állattenyésztési módszernél. Fizikai mozdulataival spirituális folyamatot indított el: közelebb lépett az Örökkévalóhoz, és csatornát nyitott az áldás számára.
Az áldás útja
A Zsoltárok verse két irányból is olvasható: „Mert Jákobot választotta magának az Örökkévaló.” Az Örökkévaló kiválasztotta Jákobot, Jákob pedig az Örökkévalót választotta saját osztályrészének. Ez a kölcsönös kötődés emelte őt egyre magasabb spirituális szintekre.
Oberlander rabbi tanítása szerint Jákob gyarapodásának középpontjában ez a kapcsolat állt. „Az ember szeretne áldáshoz jutni, akkor mindenképpen szükség van, hogy még jobban és még jobban ragaszkodjon Istenhez.”
Az áldás forrása az Örökkévaló, az ember feladata pedig az, hogy tisztességes munkájával, micváival és belső odaadásával befogadásra alkalmas helyet készítsen számára. Jákob történetében a szigor kegyelemmé, a néhány állat hatalmas nyájjá, a hétköznapi munka pedig istenszolgálattá alakult.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
