Jákob Lábán házában: a Tóra erejével a tisztátalanság között
Oberlander Báruch rabbi a Zohár Szitré Tóra című, mélyebb kabbalisztikus részének tanulmányozásával folytatta a Vájécé hetiszakasz magyarázatát. Az előadás kiindulópontja továbbra is Jákob és Lábán megállapodása volt: Jákob fizetségeként a később születő pöttyös és csíkos állatokat határozták meg, miután a már meglévő ilyen példányokat eltávolították a nyájból. A Zohár ezúttal azt vizsgálta, milyen belső, spirituális tartalom rejlik Jákob meghántott pálcáiban.
A pálcák és a szent szikrák
A Tóra négyféle fát sorol fel, amelyekből Jákob pálcákat vett, majd fehér csíkokat hántott rajtuk. A Ramak magyarázata szerint Jákob ezzel a klipá, vagyis a szentséget elfedő tisztátalanság területére lépett be, hogy onnan szent szikrákat emeljen ki.
Oberlander rabbi hangsúlyozta, hogy a Zohár ennek kapcsán a Tóra-tanulás erejéről beszél. Különösen fontos a lisma, vagyis az önzetlenül, magáért a micváért végzett tanulás, valamint a Tóra belső értelmének, a Szitré Tórának a tanulmányozása. A haszid tanítás ezt a gondolatot a haszidizmus tanulására is alkalmazza, mivel az a Kabbala tanításait teszi hozzáférhetővé.
A Tánjá magyarázata szerint amikor a Tóra gondolatai belépnek az ember értelmébe, és az ember elméje felfogja őket, különlegesen szoros egység jön létre az ember és az Örökkévaló között.
„Ébredjetek fel ti, akik alszanak”
A Zohár egy égi hangról beszél, amely több hangra oszlik, és felébreszti az embereket az istenszolgálatra. Oberlander rabbi ezt ahhoz a tanításhoz hasonlította, amely szerint mindennap égi hang indul ki a Chórev-hegyről, és megtérésre szólítja az embereket.
A Zohár szerint a Sechiná körüljárja a világot, és keresi azokat, akik gyászolják a Szentély pusztulását. A hang így szólítja meg az embereket: „Ébredjetek fel ti, akik alszanak mély alvással.” Az alvás itt az evilági élvezetekbe és anyagi vágyakba merült állapotot jelenti. Az ilyen ember szeme nem látja, füle nem hallja, szíve pedig nem nyílik meg a Tóra mélysége előtt.
A Zohár arra biztat, hogy az ember nyissa ki a szemét, figyeljen, és keresse a Tóra belső értelmét, mert ez Izrael életének egyik alapja, és ezáltal világíthat rá az isteni fény.
A Szentélyért mondott éjféli ima
A Sechiná száműzetésének gyásza kapcsán Oberlander rabbi kitért a tikun chácot szokására. Ez az éjszaka valódi közepén mondott ima, amelyben a Szentély pusztulását gyászolják.
Felidézte, hogy Magyarország és több környező terület jesiváiban a kilenc gyásznap alatt nappal, dél körül is elmondták ezt az imát. A tanulók és tanáraik a földre ülve gyászolták a Szentélyt. Saját gyermekkorából is megemlített egy tanárt, aki ebben az időszakban délben szünetet tartott, majd a mezuzával szemben a földre ülve egyedül mondta el a tikun chácot imáját.
Hogyan maradt tiszta Jákob Lábán házában?
A Zohár következő kérdése az volt, miként tudott Jákob húsz éven keresztül megmaradni Háránban, Lábán bálványimádó és tisztátalan környezetében. A válasz szerint ezt a Tóra lisma módon végzett tanulása és a Tóra belső értelmének ismerete tette lehetővé.
Hárán nevét a Midrás a cháron áf, az isteni harag kifejezéséhez kapcsolja. Jákob elhagyta Erec Jiszráélt, a szentség helyét, és belépett a klipá területére. Mégsem tapadt hozzá a rossz. Ellenkezőleg: a fényt választotta ki a sötétségből, a bölcsességet a butaságból, és ott is az Örökkévalót szolgálta.
Ennek bizonyítéka a Zohár szerint az, hogy mind a tizenkét fia az Örökkévaló útján maradt. Ábrahámnak volt egy Jismáél nevű fia, Izsáknak pedig Ézsau, Jákob gyermekei közül azonban senki sem szakadt el az isteni szolgálattól.
Lábán és Ézsau füstje sem homályosította el
A Zohár a tisztátalanságot füsthöz hasonlítja. Oberlander rabbi ennek kapcsán felidézte a midrási magyarázatot, amely szerint Izsák látását Ézsau feleségeinek bálványimádó füstje is megrontotta.
Jákob ezzel szemben Lábán házában és a Szentföldön kívül élt, mégsem homályosította el szemét sem Lábán, sem Ézsau tisztátalanságának füstje. Békességben tért vissza, és magával hozta az ott rejtőző szent szikrákat.
A fizikai vagyon ebben az értelmezésben a spirituális gazdagságot is jelképezi. Jákob nem üres kézzel tért haza, hanem azzal a szentséggel, amelyet Lábán világából emelt ki.
Az igazság pecsétje és a négybetűs istennév
A Zohár a „Jákob vett magának” szavakat az emethez, az igazsághoz kapcsolja. Az igazság az Örökkévaló pecsétje, Jákob pedig ezt az igazságot vitte magával Lábán házába.
A négyféle pálca a négybetűs istennévre is utal. A jud a chochmá, a bölcsesség pontja. Az első hé a biná, amelyben a bölcsesség kibontakozik. A váv a hat érzelmi szférát és a fentről lefelé haladó isteni fényt jelképezi. Az utolsó hé a málchut, a királyság szintje.
A Zohár magyarázata szerint Jákob ezekkel a szintekkel kapcsolódott az Örökkévalóhoz, és ezen keresztül vonta le az isteni fényt.
A pálcák és a fejre való tfilin
Az előadásban ismét szóba került a Jákob pálcái és a tfilin közötti kapcsolat. Oberlander rabbi az előző alkalommal a karra tekert tfilin csíkjaira utalt. A Zohár itt azonban kifejezetten a fejre való tfilint említi.
A fejre való tfilin négy tórai szakaszt tartalmaz, ezért kapcsolódik a négyféle pálcához és az istennév négy betűjéhez. Jákob ezek segítségével olyan magas forrásból hozta le az áldást, hogy abból ne részesüljön a tisztátalan oldal, hanem az áldás Izrael és a szentség területére érkezzen.
A nyáj szétválasztása ezt a spirituális kiválasztást jelképezte: mindazt, ami Lábánhoz, vagyis a tisztátalan oldalhoz tartozott, el kellett különíteni, és csak annak kellett megmaradnia, amin felismerhető volt az isteni pecsét.
Áldások a cádik fején
A Szitré Tóra rész lezárása után az előadás visszatért a Zohár főszövegéhez. Rabbi Jésza Rabbi Simon előtt idézte a Példabeszédek versét: „Áldások vannak a cádik fején.”
A kérdés az volt, miért éppen a cádik fejéről beszél a vers. A Zohár a cádik fogalmát a jeszod szférájához, a szövetség és a nemi tisztaság őrzéséhez kapcsolja. A cádiknak azonban egész lényében cádiknak kell lennie, „fejétől a lábáig”.
A tanítás három feltételt említ. A cádiknak még gondolataiban is tisztának kell maradnia. Nem elegendő eltávolodnia a rossztól, micvákat is kell teljesítenie. Emellett családot kell alapítania, hogy gyermekei továbbvigyék az útját.
Az áldások a cádikon keresztül jutnak el a világba. Oberlander rabbi ezt ahhoz a talmudi mondáshoz kapcsolta, amely szerint az egész világ Chanina rabbi érdemében kapott ellátást, miközben neki magának kevés is elegendő volt. A haszid magyarázat szerint az áldás Chanina rabbi útján, rajta keresztül érkezett a világba.
A cádik nincs elhagyva
Rabbi Jésza egy másik zsoltárverset is idézett: „Fiatal voltam, meg is öregedtem, mégsem láttam elhagyott cádikot.”
A Zohár értelmezésében az öregség itt lelki előrehaladást jelent. Az ember nem attól válik valóban öreggé, hogy eltelt felette az idő, hanem attól, hogy magasabb spirituális szintre jutott.
A cádik akkor nincs elhagyva, amikor az Örökkévalóhoz kötődik. A Szentély idején ez a kapcsolat nyilvánvalóbb volt, a galutban rejtettebbé vált, de a Tórán, a micvákon és a cádikokon keresztül az isteni áldás továbbra is eljut a világba.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
