A dicséret méltósága: Izsák, Rebeka és az isteni áldás misztikája
A Vasvári Pál utcai zsinagóga tanulásán Oberlander Báruch rabbi ismét a Zohár mélyrétegeibe vezette hallgatóságát. A Toldot hetiszakaszhoz kapcsolódó tanításban ezúttal Izsák és Rebeka szerepe, valamint az isteni áldás természetének rejtett értelme került a középpontba.
Mitől különleges a tizenkettő?
A Tóra sorai gyakran rejtenek finom utalásokat, amelyeket a Zohár segít észrevenni. Oberlander rabbi rámutatott: míg Ismáelnek már saját generációjában tizenkét fejedelme született, Izsáknak csak két fia lett – Jákob és Ézsau. Mégis, a Zohár szerint „egy Jákob többet ér, mint Ismáel tizenkét fia”. A tizenkettő különleges szám, amely végül Jákobnál teljesedik ki, amikor neki is tizenkét fia születik, az Izrael törzseinek ősatyái.
Miért hangsúlyos most: „Izsák, Ábrahám fia”?
A hetiszakasz egyik versében szerepel először teljesen egyértelműen: „Izsák, Ábrahám fia”. Bár korábban is utalt rá a Tóra, most különösen erős nyelvi formában jelenik meg: „Ben Ávráhám”. A Zohár szerint ennek az időzítésnek oka van: Ábrahám halála után szükség volt a hangsúlyra, hogy mindenki számára világos legyen Izsák származása. A midrás szerint ugyanis voltak, akik kételkedtek Izsák valódi apjában, mivel Sára korábban Abimelech házában tartózkodott. „Isten azt tette, hogy Izsák arca pontos mása lett Ábrahám arcának, így senki nem kételkedett” – idézte a midrást Oberlander rabbi.
Az éjféli tanulás spirituális ereje
Rabbi Jichák és Rabbi Jehuda egy éjjeli tanulás során találkoztak. Éjfél után keltek fel, hogy Tórát tanuljanak – ez a Zohár szerint kiemelkedően szent időszak. A 134. zsoltár versét idézve: „Áldjátok az Örökkévalót mind, az Örökkévaló szolgái, akik az Örökkévaló házában álltok éjszakánként” – a Zohár ezt úgy értelmezi, hogy az éjfélkor tanulók különleges áldással rendelkeznek, mert maguk teremtik meg a „Szentély” légkörét ott, ahol tanulnak.
A tanulás során elhangzott, hogy „az a ház, ahol éjfélkor Tórát tanulnak, az válik Isten házává”, hiszen a misztikus hagyomány szerint ilyenkor az Örökkévaló maga is lejön a Gan Édenbe, hogy élvezze a cádikok tanulását.
Ábrahám nem áldotta meg Izsákot – de miért?
A Tóra szerint „Isten megáldotta Izsákot Ábrahám halála után”. A Zohár szerint ennek oka, hogy Ábrahám nem adta tovább az áldást. Miért? Mert tudta, hogy Izsáknak két fia lesz: Jákob és Ézsau. „Ha megáldja Izsákot, az áldás Ézsaut is elérte volna, amit Ábrahám nem akart”. Emberi lényként Ábrahám nem tudta az áldást kizárólag Jákobra irányítani, ezért inkább nem áldotta meg Izsákot – az áldás így „visszaszállt az Örökkévalóra”, aki végül maga adta meg azt.
A Zohár egy példázatot is idéz erről: egy kertművelőnek két fája van – az egyik az élet, a másik a halál fája. Ha locsolja, mindkettőt locsolja. A döntést ezért átengedi az úrnak, a kert tulajdonosának. Ugyanígy járt el Ábrahám is: „Én csak ember vagyok, jöjjön az Örökkévaló, és Ő adja az áldást”.
A különleges hely – Láhaj Rói kútja
A versben az is szerepel: „Izsák lakott a Láhaj Rói kútja mellett”. A Zohár szerint ez sem véletlen: ez az a hely, ahol korábban Hágárhoz angyal jelent meg. Izsák tudatosan választotta ezt a szent helyet lakhelyéül, közelebb kerülve az isteni jelenléthez, és így méltóvá vált az áldásra. Az isteni kapcsolat tehát térhez és időhöz is kapcsolódik – nemcsak mit csinálunk, hanem hol és mikor.
Rebeka dicsérete és erkölcsi függetlensége
A Tóra részletesen leírja Rebeka származását: „Betuel lánya, Padan-Arámból, Lábán nővére”. Ezek az információk korábban már elhangzottak, ezért a bölcsek felteszik a kérdést: miért ismétli a Tóra? A válasz: nem az azonosításért, hanem a dicséretért. Rebeka erényességét hangsúlyozza a Tóra, hiszen „bűnös emberek között élt, mégsem vette át a rossz szokásaikat”.
Rabbi Jichák azonban felveti: Rebeka mindössze hároméves volt, amikor elhagyta otthonát – milyen erkölcsi példáról beszélhetünk ilyen fiatal korban? A válasz szerint „már ekkor is különleges volt – kedvessége, segítőkészsége Eliezer és az állatok felé felnőtt személyiségre utalt”. Ez alapján Rebeka valóban méltó volt az elismerésre.
Az ima és az áldozat ereje
A tanítás zárásaként Rabbi Jehuda a következő verset idézte: „És fohászkodott Izsák az Örökkévalóhoz felesége miatt, mert meddő volt, és az Örökkévaló meghallgatta imáját”. A Zohár szerint a héber „vajeátár” szó szokatlan kifejezés az imára, és két dolgot is jelent egyszerre: ima és áldozatbemutatás. Izsák tehát nemcsak fohászkodott, hanem égőáldozatot is bemutatott feleségéért. A vers második fele ugyanazt a szót használja az isteni válaszra – ez pedig azt jelzi, hogy „az áldozatra válasz az áldozat: Izsák a földi tűzzel hozott áldozatot, az Örökkévaló pedig az égi tűzzel válaszolt”.
Ez a gondolat a misztika mélységét tárja fel: a valódi ima nemcsak kérés, hanem teljes odaadás – és ha őszinte, az Örökkévaló válasza sem marad el.
Az előadás különleges mélységgel mutatta be, hogyan fonódik össze a Tóra szövege, a kabalisztikus tanítás és az emberi élet legmélyebb kérdése: kik vagyunk, honnan jövünk, és hogyan válhatunk méltóvá az áldásra. A tanítás jövő héten folytatódik.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
