Ne próbáld, hanem tanulj belőle – Az éhség, a próba és az isteni szándék titkai
Oberlander Báruch rabbi A Zohár, a Ragyogás Könyve című előadássorozatának 214. részében a Toldot hetiszakasz első mondata alapján mély spirituális tanítást bontott ki a cádikokat érő próbák természetéről. A vers – „És éhség volt az országban, azon kívül az első éhségen, amely Ábrahám napjaiban volt” (1Mózes 26:1) – a Zohár szerint nem csupán történelmi megjegyzés, hanem isteni szándék megnyilatkozása.
Mit jelent a „második éhség”?
A rabbi rámutatott, hogy a vers külön kiemeli: ez a mostani éhség más volt, mint az Ábrahám korabeli. A Zohár értelmezése szerint az éhség itt próbatétel – nemcsak fizikai, hanem spirituális teszt is. Az Örökkévaló a cádikot próbára teszi, hogy emelkedhessen általa, ahogy az korábban Ábrahámnál történt.
„Isten próbája nem Istennek szól, hanem az embernek” – hangsúlyozta Oberlander rabbi. A próbákban lehetőség rejlik: ha az ember helytáll, magasabb szintre juthat, mint korábban volt.
A különbség: Ábrahám vagy Jichák
A tanításban a Zohár azt is kiemeli, hogy míg Ábrahám idején szándékos, isteni próba volt az éhínség, addig Jichák esetében nem szóltak neki, hogy próba lenne. A különbség óriási. „Ha tudod, hogy próba, könnyebb kitartani. De ha nem tudod, hogy próbálnak, és akkor is helyesen cselekszel – az sokkal nagyobb szint” – magyarázta a rabbi.
Jichák esetében ezért az éhség nem is volt valódi éhség, hanem próbának álcázott történés, amely mögött nem volt valódi veszély – csupán lehetőség a növekedésre.
A lelki látás: tisztaság vagy rövidlátás?
A rabbi egy érdekes példát is idézett: „Ha két ember megy együtt, és egyikük lát, a másik vak – akkor a vak nem tudja, mi van előtte.” Az ember gyakran így van a próbáival: nem látja, hogy valójában jó úton halad. Ezért bíznia kell az Örökkévalóban, hogy a nehézségek nem büntetések, hanem tanítások.
A név, ami figyelmeztetés
A vers így folytatódik: „És elment Jichák Ávimelechhez, a filiszteusok királyához Grárba.” A „Grár” városnév a Zohár szerint a „gerera” (darálás) gyökeréből származik – vagyis olyan hely, ahol a próbatételek „megrágják” az embert. „Grár szimbolizálja a helyet, ahol az ember szellemi szinten felőrlődik – és csak az marad meg, ami valódi.”
Tanuljunk az előző próbákból!
A Zohár hangsúlyozza: „Ez az éhínség nem olyan volt, mint az első.” Vagyis az embernek nemcsak azt kell megtanulnia, hogy minden próba növekedésre ad lehetőséget, hanem azt is, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, mint az elődei.
Ábrahám például Egyiptomba ment az éhínség idején – és ennek következménye lett Hágár, Ismáel és sok későbbi bonyodalom. Jichák azonban nem ment el – maradt Kánaánban, mert hallgatott az isteni hangra: „Ne menj le Egyiptomba, maradj ezen a földön.”
Ne menj el, maradj, és bízz
A tanítás végső tanulsága: „Nem mindig kell elmenekülni a próbatételek elől.” Néha éppen az a feladat, hogy megmaradjunk ott, ahol vagyunk, és ott tanuljunk, fejlődjünk, és tartsunk ki. Ez a cádik útja: nem a könnyebb menekülés, hanem a nehezebb, de értékesebb kitartás.
A következő részben Oberlander rabbi Jichák különleges, szentséggel teli életének aspektusait elemzi majd tovább – az örökség és a küldetés fényében.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
