Lábán varázslatai és Jákob üzenete Ézsaunak: fenyegetés vagy hála?
Mit akart Jákob mondani a bátyjának, amikor megüzente neki, hogy Lábánnál lakott, és lett ökre, szamara, juha, szolgája? Oberlander Báruch rabbi a Zohár Vájislách hetiszakaszhoz kapcsolódó tanítását ezúttal a Facebookon folytatta, mert nem volt Budapesten. A Zohár első kötetének 167. lapján Lábán és unokája, Bilám varázslatairól, a tízféle varázslásról, a szentség és a tisztátalanság vonzásáról, majd Jákob üzenetének értelmezéséről vitatkoznak a bölcsek. A rész végén az angyalok hírei következnek Ézsau négyszáz emberéről.
Bilám, a varázsló
A Zohár szerint Bilám Lábán unokája volt, és valójában nagy varázsló, nem próféta; tudományát a nagyapjától tanulta, aki még nagyobb varázsló volt. Ezért kellett Jákobnak félnie, amikor elhagyta Lábánt: a varázslásától tartott, a fizikai támadástól kevésbé. A Zohár azért hozza elő a témát, mert a Vájislách elején Jákob készül találkozni a bátyjával, Ézsauval, és ajándékot küld neki.
A Zohár bizonyítéka egy szó. Bilámról azt írja a Tóra, hogy most nem ment el, mint korábban, a „nechásim”, a varázslatok elé. Ebből következik, hogy máskor varázsláshoz fordult. Lábán pedig, amikor Jákob nála volt, azt mondta: „tudom”, hogy miattad áldott meg az Örökkévaló. A héberben ott a „nichásti” szó áll, ugyanabból a gyökből, mint Bilám „nechásimja”. Lábán tehát varázslással ellenőrizte, honnan jön az áldás.
Sem varázslás Jákobban, sem bűvölés Izraelben
Bilám egyik mondását a Zohár ennek fényében olvassa: „mert nem fog a varázslás Jákobon, sem a bűvölés Izraelen”. Bilám ezzel azt mondta: ki tudna ártani nekik? A nagyapám kétféle varázslást, a nachást és a keszemet is kipróbálta Jákob ellen, és nem sikerült, mert az Örökkévaló nem engedte.
Az első magyarázat szerint két szint áll egymással szemben. A nachás a magasabb szintű varázslás, a keszem az alacsonyabb. Izrael népét is kétféleképpen nevezik: Jákob fiainak és Izrael fiainak. Oberlander rabbi elmagyarázta, hogy a Jákob név az „ékev”, a sarok, a talp szóból jön, az Izrael betűi más sorrendben pedig azt adják ki: „li rós”, nekem a fej. Jákob tehát az alacsonyabb, Izrael a magasabb szint. Bilám szavainak értelme: még a magasabb varázslás sem ártott az alacsonyabb szintű Jákobnak, akkor az alacsonyabb végképp nem árthat Izraelnek.
Tízszer változtattad meg a béremet
A Zohár szerint Lábán nemcsak kétféle, hanem mind a tízféle varázslást kipróbálta Jákob ellen. Hol van erre utalás? Jákob azt mondta Lábánnak: húsz évig voltam a házadban, tizennégy évig szolgáltam a két lányodért, hat évig a nyájadért, „és tízszer változtattad meg a béremet”. Az egyszerű magyarázat szerint Lábán állandóan változtatta a feltételeket, Rási szerint akár tízszer tízszer.
Rachelnek és Leának azonban Jákob úgy fogalmazott: tízszer változtatta meg a béremet, de Isten nem engedte, hogy ártson nekem. A két fele nem kapcsolódik egymáshoz igazán, hacsak a „tíz monim” nem ártásra szolgált. Az arámi fordítás, a Targum, a „monim” helyett „zinin”-t mond. Oberlander rabbi felidézte, hogy a Tóra a bálványimádásról szólva a „zonim” szót használja azokra, akik a tisztátalanság után mennek. Egy másik olvasat szerint a „monim” a „minim”, a fajták szóhoz hasonlít: tízféle varázslás. Lábán mindet bevetette, és egyik sem működött.
A tízféle varázslás felsorolását a Zohár a Tóra tilalmában találja meg: ne legyen köztetek, aki fiát vagy lányát a tűzön vezeti át, se jövendőmondó, se felhőből jósoló, se varázsló, se bűbájos, se igéző, se szellemidéző, se halottakat kérdező. A rabbi szerint a magyar fordítás itt nehezen boldogul, de így is látszik a tízféle varázslás.
Egy szinten, két oldalon
Rabbi Joszi szerint a nachás és a keszem egy szinten álló, kétféle varázslás. Oberlander rabbi úgy magyarázta, hogy a tisztátalanságnak is van hímnemű és nőnemű oldala. Bilám a keszemet próbálta a zsidó nép ellen, ahogy Moáb és Midján vénei is „varázsdíjjal a kezükben” mentek hozzá. Rási ugyan másként érti ezt a szót, de a Zohár szerint varázslás volt a kezükben. Lábán a nachással próbálkozott.
Bilám mondása így azt jelenti: nagyapámnak nem sikerült a nachás, nekem nem sikerült a keszem. Miért? Mert „az Örökkévaló, az ő Istene vele van, és a király riadója köztük van”. A Zohár szerint a málchut, az Örökkévaló királysága van velük, és ezzel szemben semmilyen erő nem tud fellépni.
A szentség szentséget, a tisztátalanság tisztátalanságot vonz
Rabbi Jehudának ez nem tetszett. Isten őrizz, hogy Bilám ilyen szinten bármit tudjon a szentségről. Az Örökkévaló nem akarja, hogy tisztátalan ember „érintse” őt, csak a fiai, Izrael szent népe. „Szenteljétek meg magatokat, és legyetek szentek”, írja a Tóra, és: „mert szent nép vagy”. A Zohár hangsúlya Oberlander rabbi szerint az, hogy aki szent, az előre tud haladni és emelkedni a szentségben, akinek pedig nincs köze hozzá, annak nincs.
A tisztátalanság ugyanígy húzza maga után a tisztátalanságot. A leprásról azt írja a Tóra: tisztátalan, egyedül üljön, a táboron kívül legyen a lakása. A rabbi szerint ez azt jelképezi, hogy ki van zárva a szentségből. Az előző vers pedig, amely szerint „tisztátalan, tisztátalan”-t kell kiáltania, a Zohár olvasatában azt jelenti: a tisztátalan a tisztátalant hívja.
Oberlander rabbi az Atyák bölcs tanításait idézte: micva goreret micva, egy micva egy másikat von maga után, a vétek pedig további vétket. Aki micvát tesz, lelki erőt kap a következőhöz; aki vétkezik, egyre jobban eltávolodik. Ahogy cinikusan mondani szokás, tette hozzá: a gazdagok még gazdagabbak lesznek.
Ökör, szamár, szolga: varázserő Jákob kezében?
A Zohár ezután visszatér oda, ahonnan a téma indult. Az előző órán Rabbi Jehuda úgy magyarázta Jákob üzenetét, hogy az ökör, a szamár, a juh, a szolga és a szolgálólány tisztátalan, varázsló erőkre utal, amelyeket Jákob Lábántól hozott el, és ezzel fenyegette Ézsaut: vigyázz, ha ezeket rád szabadítom, bajban vagy.
Rabbi Jicchák ezt nem értette. Jákob, a szent, istenfélő ember varázslással fenyegetőzne? Ha valóban köze lett a varázsláshoz, az szégyen, ha pedig ezzel dicsekszik, az még rosszabb.
Rabbi Joszi egyetértett vele, és bizonyítékot is hozott. Amikor Jákob Ézsaunak öltözve bement az apjához az áldásért, azt mondta: „én vagyok Ézsau, az elsőszülötted”. A bölcsek szerint ki van zárva, hogy Jákob akár egy pillanatra is felvegye Ézsau nevét. A mondatot úgy kell olvasni: „én” vagyok, aki vagyok, „Ézsau” pedig az elsőszülötted. Ha Jákob még egy másodpercre sem nevezte magát Ézsaunak, akkor varázslással sem fenyegetőzött.
Rabbi Joszi: a nem teljesült áldások
Rabbi Joszi ezért az egyszerű magyarázathoz tért vissza, amelyet Rási is ad. Ézsau azért haragudott Jákobra, mert ő kapta meg az apjuk áldásait. Ha Jákob a vagyonával dicsekedett volna, Ézsau még idegesebb lett volna; azt üzente tehát: az áldások nem teljesültek be.
Az apánk azt mondta, légy úr a testvéreid fölött, és már az első mondat így kezdődik: „így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: így szól szolgád, Jákob”. Te vagy az úr, én a szolga. Apánk bőséges gabonát és bort kívánt nekem, de én pásztor vagyok, ökörrel, szamárral, juhval, nincsenek raktáraim. Az ég harmatával és a föld zsírjával áldott meg, de nekem földem sincs, házam sincs, Lábánnál laktam jövevényként. Mindezt azért mondta, hogy Ézsau megnyugodjon, és ne támadjon rá.
Rabbi Abba: veszély, amelyet túlélt
Rabbi Abba harmadik utat talált. Jákobról azt írja a Tóra: „tám”, tökéletes ember, aki a sátrakban lakik. Oberlander rabbi szerint a sátrak, Lea és Rachel sátra kabbalisztikus fogalom: Jákob mindkét oldalt, a jobb oldal jóságát és a bal oldal, a gvurá szigorát is magában egyesítette. Ki van zárva, hogy ő varázsláshoz folyamodott volna.
Rabbi Abba szerint Jákob szíve tele volt hálával az Örökkévaló jóságáért. Mindenki tudta, mire képes Lábán a varázslásával, és hogy senki nem menekülhet meg tőle. Jákob ezt üzente: húsz évig voltam nála, el akart pusztítani, és az Örökkévaló mégis megmentett. Oberlander rabbi szerint itt tehát mégis varázslásról van szó, csak éppen úgy, hogy Jákob ki volt téve a veszélynek, és túlélte. Azt akarta mondani Ézsaunak: azt hiszed, az áldásokkal könnyű életet kaptam, pedig mindenféle varázslás fenyegetett.
Erre utal Hóseás próféta verse: „egyenesek az Örökkévaló útjai, az igazak járnak rajtuk, a bűnösök pedig elbuknak bennük”. Ugyanazon az úton a cádik botlás nélkül megy végig, a vétkes megbotlik, vagyis megvan a félreértés lehetősége. Jákob a túlélt veszélyként említette a varázslást, Ézsau pedig úgy hallotta: ezt akarja rám szabadítani. A Zohár ide idézi azt a verset is: „légy teljesen az Örökkévalóval”. Ugyanaz a „tám” szó, mint Jákobnál: ne fordulj varázsláshoz. Oberlander rabbi szerint Rabbi Abba így nem veszi át teljesen Rabbi Jehuda magyarázatát: Jákobnak eszébe sem jutott varázsláshoz nyúlni, Ézsau azonban mást el sem tudott képzelni.
Miért ijesztették meg az angyalok Jákobot?
A következő részből már csak a kezdet fért bele. A követek, akik a Zohár szerint angyalok voltak, visszatértek Jákobhoz: „elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, és ő is jön eléd, és négyszáz ember van vele.” Miért mondják „testvéredhez, Ézsauhoz”, ha Jákobnak csak egy testvére volt? A Zohár szerint azért: ne hidd, hogy megtért, és testvérként közeledik; ugyanaz az Ézsau, aki volt. És miért kellett hozzátenni a négyszáz embert, amitől Jákob megijedt?
A Zohár válasza: éppen azt akarták, hogy megijedjen és imádkozzon, mert az Örökkévaló nagyon kívánja a cádikok imáját. Az angyal, aki Izrael imáit felviszi, Szandálfon, koronát készít belőlük az Örökkévalónak. A kommentárok kabbalisztikus nyelvén az egyszerű ima a málchutból a jeszodig emelkedik, a cádikok imája a tiferetig, a hatodik szfiráig, amely sokkal magasabb.
Ha pedig Jákobot, ahogy a múlt héten tanulták, két angyaltábor vette körül, miért félt? A válasz: a cádikok soha nem bíznak a saját érdemeikben, még az angyalokban sem; az imában bíznak, abban, amit az Örökkévalótól kérnek. A tanulás jövő hétfőn este hét órakor folytatódik a Vasvári zsinagógában.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
