A Tóra utolsó előtti hetiszakasza mind formájában, mind stílusában elüt a megszokottól. Mózes búcsúéneke ez halála előtt, mely a tóratekercsekben is vers formában, két oszlopban szerepel. Az ének különleges költői képekbe foglalva ad útmutatást a népnek, megjósolva bukását és újbóli felemelkedését is. A próféta utolsó üzente ez, ezért nem az egyes parancsolatok betartásáról beszél, hanem az Örökkévalóhoz és a Tórához való ragaszkodást kéri Izraeltől. A szövegben szereplő lírai kifejezések közül sok csenghet ismerősen az imakönyvet forgató zsidók számára, mert számos imába illesztették be azokat bölcseink.
Ősi zsidó szokás, hogy a vallásos költemények szerzői beleszövik nevüket művükbe. Általában a sorok kezdőbetűit összeolvasva, akrosztichonként kapjuk meg az alkotó nevét. Jó példa erre a szombatfogadáskor énekelt Lechá dodi ima, melyben megtaláljuk a szerző, Slomó Hálévi (Álkébéc) nevét. Ahogy látni fogjuk, e szokás a Tórában, a Háázinu hetiszakaszban gyökeredzik, mert Mózes is így járt el búcsúdala szerkesztésekor. Különleges szerénysége miatt azonban csak rejtett formában találhatjuk meg a Mose (השמ) nevet a dal első soraiban: az ötödik és hatodik mondat elején a sin (ש) és a hé (ה) betűket olvashatjuk, az első négy mondatban pedig az első betűk (ה,י,כ,ה) számértékére figyeljünk: 5+10+20+5, ami összesen negyvenet ad ki. A negyven pedig nem más, mint a mem (מ) számértéke, ami Mózes nevének első betűje. Ezzel a kissé rejtélyes, de megfejthető módszerrel került egymás mögé a Mose (Mózes) név három betűje, a mem, a sin és a hé. Így írta alá spirituális végrendeletét a népétől búcsúzó próféta, akihez hasonló „nem támadt többet Izraelben”, ám aki ezzel együtt „szerényebb volt minden embernél a föld színén”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 2. szám – 2023. szeptember 21.
