Peszách óta számláljuk a napokat, hogy végre elérkezzünk sávuothoz, és ismét átélhessük a szináj-hegyi tóraadást, melyet az ünnepi tóraolvasás során elevenítünk fel a Mózes második könyvében található Jitró hetiszakasz segítségével. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért kellett ötven napnak eltelnie a csodákkal övezett egyiptomi kivonulás és a nem kevesebb csodával lezajlott tóraadás között. Nem lett volna jobb, ha a rabszolgaságból felszabaduló nép azonnal átveheti az Örökkévaló Tóráját, és spirituálisan felvértezve indul a sivatagi vándorlásra és Izrael földjének meghódítására? Vajon mire vagy kire várt Isten ebben az időben? A Zohár magyarázata szerint nem másra, mint a hetiszakasz nevét adó Jitróra, Mózes apósára, Midján főpapjára.
A Mózes feleségével, Cipórával és két fiával, Gersommal és Eliezerrel Izrael táborába érkező Jitró ugyanis így szólt: „Áldassék az Örökkévaló, aki megmentett benneteket Egyiptom kezéből és Fáraó kezéből; aki megmentette a népet Egyiptom keze alól! Most tudom, hogy nagyobb az Örökkévaló minden istennél!”. Midján politeista főpapja tehát ráeszmélt az igazságra, felfedezte, hogy az egy és mindenható Isten irányítja a világot, az általa addig tisztelt istenségek mit sem érnek, a képzelet szüleményei csupán. A világ csak úgy válhatott méltóvá arra, hogy az Örökkévaló bölcsességét és a világegyetem teremtésének tervét magában rejtő Tóra az égből a Földre kerüljön, hogy a bálványimádó népek főpapja, aki korábban emberkéz alkotta szobrokat és képeket imádott, elismerje az egyetlen és mindenható Isten létezését és uralmát, és nyilvánosan kijelentse mindezt az Örökkévaló prófétája előtt.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 35. szám – 2023. május 24.
