A hetiszakasz egyik központi témája a Szentélyben szolgáló kohénok, azaz papok különleges ruhadarabjainak részletezése. A kohénok öltözetéhez a legnemesebb és legdrágább alapanyagokat használták fel, formájuk, szabásuk nagyban eltért a hétköznapi emberek viseletétől. Bölcseink magyarázata szerint a ruhadarabok – ahogy a Szentélyben bemutatott áldozatok is – különböző bűnökért hoztak engesztelést. A Rámbán ennél racionálisabb módon indokolja a díszes, színes és drága hozzávalókból összeállított öltözék előírását. Véleménye szerint a különleges ruha azt jelezte a nép számára, hogy a kohénok magát Istent szolgálják, s ezért tűntek ki ennyire megjelenésükkel. E gondolatot követve a Babilóniai Talmud mesterei maguk is igen előkelő módon öltözködtek, hogy ezzel is növeljék az általuk tanított Tóra tekintélyét a nép körében. Aki ezt nem engedhette meg magának, attól is elvárták, hogy öltözete makulátlan legyen, ne csúfítsák foltok vagy pecsétek. Jochánán rabbi egyenesen „mechábdutának” nevezte ruháját, ami annyit tesz: ami tiszteltet kölcsönöz nekem. Ehhez hasonlóan a zsidó jog előírja, hogy az egyszerű zsidók is rendezett, tiszta ruhában járjanak és különösen figyeljenek oda, hogy miben állnak az Örökkévaló elé imádkozás idején. Az Örökkévalónak és a tóratanulásnak szentelt szombatot és ünnepeket pedig a hétköznapinál szebb és jobb öltözékkel tiszteljék meg. Napjainkban leginkább hászid rebbék között figyelhetünk meg különleges öltözetet: zöld, kék, ezüst- vagy aranymintás selyemkaftánokat és méretes, szőrméből készült, kerek fejfedőket. A híres ruzsini rebbéről mesélik, hogy uralkodóhoz méltó udvartartást vezetett, gyönyörű hintóval járt, drága ruhái voltak, lábán pedig színarany cipőt viselt. Kevesen tudták azonban, hogy cipőjének nem volt talpa. A pompa csak a külvilágnak szólt, ő maga nem kért az e világi élvezetekből.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 24. szám – 2024. február 22.
