A költészet napja alkalmából idén is több verset gyűjtöttük a magyar-zsidó líra kincsestárából. Olvassák szeretettel Makai Emil A szabadság ünnepére című versét, mely most egy másik szempontból is aktuális, hiszen a közelgő pészah ünnepének lényegéről szól.
A költészet napja egy kiváló alkalom felidézni Makai Emilt (1870–1901), a magyar irodalom egyik tragikusan fiatalon elhunyt
költőjét. Bár főként szecessziós és impresszionista stílusban alkotott, költészetében gyakran megjelent a zsidó hagyományokkal való kapcsolat, valamint a zsidó létből fakadó kettősség: az asszimiláció és a tradíció közötti belső vívódás.
Makai költészetében a zsidóság hol szimbolikusan, hol közvetlenül jelenik meg, mint amikor az ünnepekről ír. Egyes verseiben a bibliai témák és alakok, például Mózes vagy Dávid király, a zsidó hitvilág erkölcsi és filozófiai kérdéseit tükrözik. Más műveiben pedig a modern zsidó sors, a kirekesztettség, a beilleszkedés nehézségei, sőt a korabeli antiszemitizmus is fel-felbukkan.
Költészete egyszerre merített a magyar romantika hagyományaiból és a zsidó vallási kultúrából. A versekben gyakran jelenik meg a melankólia és a vágyakozás egy elfogadóbb világ után. Makai egyébként nemcsak költőként, hanem műfordítóként is jelentős volt: többek között Heine és más zsidó származású szerzők műveit is tolmácsolta magyarul.
A szabadság ünnepére
Hol van Egyiptom, s hol a fáraóknak / Tömérdek kincse, melyet összehordta?
A Nílus mellől hova tűnt az élet, / Hol van Egyiptom s nagysága mivé lett?
Egy intésre fáraó szemének / Egykor a földből várak teremének.
Szolgálatára ezer ember állott, / Némán viselve nehéz szolgaságot.
S hol az a nép, mely századokon által / Már-már frigyet kötött a szolgasággal,
Nem sejtve, hogy van más, szabadabb élet – / Az a parányi szolganép mivé lett?
Csodák csodája! Egyiptom hatalmát, / Nem élnek immár, akik hírül adták,
Míg rabszolgái a nagy fáraóknak / Idők múltáig élni, élni fognak!
Örök törvénye marad a világnak, / Hogy nemzetek letűnnek, mint az árnyak,
Ha szolgáik szívének meg nem adják / Nagy kincseidet, emberi szabadság!
Egyforma jog, egyforma kötelesség, / Hogy egymást mindig egyformán szeressék,
Hogy kinek Isten felviszi a dolgát / Testvérének ismerje majd a szolgát.
Egyiptom sorsa éri azt a népet, / Ahol a törvény másképp is ítélhet,
Parancsotokat ahol nem fogadják, Egyenlőség, testvériség, szabadság!
De kik magukhoz emelik a szolgát / S az élet válaszfalait lehordják,
Kik minden embert egyformán szeretnek: / Örömnapunkon velünk ünnepelnek!
Forrás: Makai Emil, „A szabadság ünnepére”, Egyenlőség, 1897. 13. évf. 16–17. szám, 1. old.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.