A Midrás bölcsei szerint, aki bűnbe visz valakit, nagyobb vétket követ el, mintha meggyilkolná. Ezt a következtetést a pusztában vonuló zsidókra törő népek megítélésből vonták le a rabbik. Az egykori rabszolgáik után vágtató egyiptomiak fegyverrel támadtak Izraelre és a vérüket akarták, ahogy a Besálách hetiszakaszban olvastuk: „Üldözöm, elérem, zsákmányt osztok, betelik velük lelkem; kirántom kardom, kiirtja őt kezem!” Így tettek az országukat a sivatagban vándorló zsidók előtt lezáró edomiak is, akik készek voltak lekaszabolni a rendezett átvonulást és fizetséget ajánló zsidókat, ahogy az a múlt heti tóraolvasás során elhangzott: „Nem fogsz átvonulni rajtam, különben fegyverrel megyek vissza ki ellened … És kiment ellene Edom hatalmas néppel és erős kézzel”. Két másik nép, a moávi és az ámoni egészen eltérő utat választott: bűnre csábították Izrael fiait. Örömlányok kellették magukat a zsidó férfiak előtt, majd bálványimádásra vették rá őket, hogy ezzel váljanak sebezhetővé és kiszolgáltatottá az Örökkévaló büntetésétől sújtva. Mózes ötödik könyvében láthatjuk, hogy milyen viszonyt ír elő a Tóra mindezen népekkel. A fegyverrel Izrael ellen vonuló egyiptomiakról és edomiakról ez áll: „Ne utáld az edomitát, mert testvéred ő [Ézsau által]; ne utáld az egyiptomit, mert idegen voltál az ő országában. Gyermekeik, akik születnek nekik, a harmadik nemzedék jusson be közülük az Örökkévaló gyülekezetébe”. Más szóval, ezen nemzetek későbbi leszármazottai csatlakozhattak Izrael közösségéhez. Az alattomos gáncsvetéssel próbálkozó ámonról és moávról azonban ezt olvashatjuk: „Ne jusson be ámoni és moávi az Örökkévaló gyülekezetébe; tizedik nemzedéke se jusson be az Örökkévaló gyülekezetébe, mindörökké”. E népek fiai tehát soha sem kaphatnak lehetőséget, hogy a választott nép tagjaivá váljanak.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 41. szám – 2023. július 6.
