„Ti álltok ma mindnyájan az Örökkévaló, az Istenetek színe előtt, fejeitek, törzseitek, véneitek, és felügyelőitek, Izrael minden férfia; gyermekeitek, feleségeitek és idegened, aki táborod közepette van, favágódtól vízmerítődig, hogy belépj az Örökkévaló, a te Istened szövetségébe” – így kezdődik a Nicávim hetiszakasz, melynek bevezető mondata ros hásánára, a zsidó újévre utal, amikor az Örökkévaló ítélet mond az előtte felsorakozó teremtényei felett és döntést hoz a sorsuk felől. Nem véletlen, hogy ezt a hetiszakaszt minden évben a ros hásánát megelőző szombaton olvassák fel a zsinagógákban. Bölcseink szerint azért éppen itt sorolja fel a Tóra a zsidó nép különböző rétegeit, mert, a Talmud szavaival élve, „Izrael népének minden tagja kezeskedik a másikért”, azaz a zsidók sorsa egybefonódik és felelősséggel tartoznak egymásért. Egy zsidó nem csupán önmagáért vagy a családjáért felelős, hanem a nép minden egyes tagjáért is. Egy ember azonban csak olyan társáért vállalhat kezességet, akinél nagyobb lehetőségekkel, jobb képességekkel rendelkezik. Egy nélkülöző például nem kezeskedhet egy vagyonos emberért, ahogy egy tanulatlan ember sem egy tudós rabbiért. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy látszólag korlátozott anyagi-szellemi kapacitással rendelkező zsidó ne lenne a sorsközösség aktív részese. Éppen ellenkezőleg: a fenti alapelvből azt tanuljuk, hogy minden egyes zsidónak van olyan tulajdonsága, melyben kiemelkedik a többiek közül és így képessé válik arra, hogy azon a bizonyos területen ő kezeskedjen másokért! Ez a különleges tehetség persze gyakran rejtve marad, ezért érdemes alaposan magunkba nézni, felfedezni a bennünk rejlő különleges erőket és a közösség javára kamatoztatni azt.
Naftali Deutsch
