A Nicávim hetiszakaszban a Tóra a messiási korról ír, amikor majd a zsidók teljes szívvel visszatérnek az Örökkévalóhoz, aki ismét összegyűjti őket hazájukban, ahol békében, biztonságban élhetnek, az isteni törvényeket betartva. Az egyik mondat így hangzik: „És körülmetéli az Örökkévaló, a te Istened szívedet és magzatod szívét, hogy szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel és egész lelkeddel, a te életed kedvéért”. Vajon mit jelent a nyilvánvalóan metaforaként szereplő „szív körülmetélése” kifejezés? A Rámbán szerint a rosszra való törekvés megszűnéséről beszél a Tóra. Az ember előtt ugyanis alapvetően két út áll: dönthet úgy, hogy az isteni igazságot választja, de elindulhat az ellenkező irányba is, hiszen szabad akarata van és a saját belátása szerint dönthet. Mindez persze következményeket von maga után: ha jól választ, azért jutalom, ha rosszul, azért pedig büntetés jár. A messiási korban azonban mindez megváltozik. Az ember természete akkor annyira kifinomul, hogy teljes mértékben elutasítja a bűnöket és szíve egyáltalán nem vágyakozik majd tiltott dolgok után. Ez lesz az a „körülmetélés”, melyet a hetiszakasz említ. Az ember visszatér abba az állapotba, ahol a bibliai Ádám volt az első bűn elkövetése előtt, amikor ösztönösen kizárólag jót tett és nem vágyott semmilyen vétek elkövetésére. Erre utal a Prédikátor könyve is: „És gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, amíg el nem jőnek a bajnak napjai és el nem érkeznek az évek, melyekről azt mondod: nem telik bennük kedvem”. Bölcseink szerint itt a messiási korról van szó, amikor nem lesz sem érdem, sem vétek, hiszen az emberi természet kizárja majd a bűnök elkövetését és nem is lesz képes mást tenni, csak jót.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 55. szám – 2024. szeptember 26.
