A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban nemcsak az izsóp nevű növénnyel foglalkozunk, de ráadásként recepteket is kínálunk pészah utánra.
És szólította Mózes Izrael minden véneit és mondta nekik: Fogjatok és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint és vágjátok le a peszách áldozatot. És vegyetek egy csomó izsópot, mártsátok be a vérbe, mely a medencében van és kenjetek a felső küszöbre és a két ajtófélre a vérből, mely a medencében van, ti pedig ne menjetek ki, senki az ő háza bejáratán egész reggelig. Az Örökkévaló pedig átvonul, hogy sújtsa Egyiptomot és látja a vért a felső küszöbön és a két ajtófélen, akkor elkerüli az Örökkévaló a bejáratot és nem engedi a pusztítót bemenni házaitokba, hogy sújtson. (2Mózes 12:21-22)
A Tórában első alkalommal az egyiptomi kivonulás kapcsán olvashatunk az izsópról, és így került bele a pészahi tóraolvasásba is. Tórai parancsolat szerint e növény ágaival kellett a levágott bárány vérét felkenni a zsidóknak az ajtófélfákra, hogy a halál angyala a tizedik csapás során elkerülje a zsidó otthonokat.
A cédrusfa, az izsóp és a karmazsin több helyen is szerepel a Tórában mint a különféle tisztátalanságokból való megtisztuláshoz szükséges fűszer. Az izsóp ugyanis – jó íze mellett – rendkívül erős baktérium- és gombaölő hatással rendelkezik, talán e két tulajdonsága együtt tette a tisztulási szertartások elengedhetetlen részéve. A híres vörös tehén parancsolatában (4Mózes 19:5-6) ezt olvassuk:
Azután égessék el a tehenet az ő szemei előtt, bőrét, húsát és vérét ganajával együtt égessék el. És vegyen a pap cédrusfát, izsópot, meg karmazsint, és vesse a tehén tüze közé.”
A cáráát nevű bibliai betegségtől (melyet leprának vagy poklosságnak szokás fordítani, ám valójában spirituális állapot) szintén e növények által lehet megtisztulni (3Mózes 14:5-6):
Azután parancsolja meg a pap, hogy vágják le az egyik madarat cserépedénybe, élő víz fölé. Az élő madarat pedig vegye és a cédrusfát, a karmazsint meg az izsópot és mártsa azokat, meg az élő madarat a levágott madárnak a vérébe, az élő víz fölött.
A nagyszerű középkori bölcsek, mint például a Rámbám, Ibn Ezra és más zsidó gondolkodók a Tórában ezov néven említett fűszernövényt az izsóp egyik formájával azonosították, melyet ma főleg arab eredetű néven, záátárként ismernek Izraelben.
Jó íze mellett gyógyhatásai is jelentősek és az illatszergyártásban is használják.
Napjainkban – ahogyan már a Misnában is olvashatjuk – elsősorban a konyhában használjuk fel a záátár nevű fűszerkeveréket saláták, húsok, sós ropogtatnivalók vagy különböző kenyérfélék ízesítőjeként. A közkedvelt, aromás, erőteljes zöld színű fűszerkeveréket – az izsóp ritkasága és magas ára miatt – gyakran egyéb aromás növények: oregáno, majoránna vagy kakukkfű, valamint só és szezámmag hozzáadásával készítik. Egy fél pohár olívaolajat egy evőkanál záátárral alaposan elkeverve illatos olajat kaphatunk, mellyel a meleg pitát megkenve megidézhetjük a Közel-Kelet illatát és ízeit.
Fotó: Photo by eat kubba from Pexels
|
Záátáros receptjeinket itt találják
|
