A Mispátim (törvények) címet viselő hetiszakaszban, számos – egészen pontosan 53 törvényt (23 parancsolatot és 30 tilalmat) – sorol fel a Tóra. A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban most nem egy konkrét növénnyel vagy állattal foglalkozunk, hanem azt a két mondatot vizsgáljuk meg, amely a hetedik, azaz a smitá évről szól.
Hat éven át vesd be földedet és gyűjtsd be termését; a hetedikben pedig engedd ugarnak és hagyd el, hogy egyék (termését) néped szűkölködői, és amit meghagynak, egye meg a mezei vad; így tegyél szőlőddel és olajfáddal. (2Mózes 23:10-11)
Bár a smitá törvényei csak Izrael földjére vonatkoznak, érdemes a Szentföldön kívül élő olvasóknak is megismerkedni a parancsolatok ezen egyedülálló csoportjával.
A zsidóság időszámítása ciklusokban halad előre. Minden hetedik nap szombat, a hónapok elején megszenteljük az újholdat, az év meghatározott napjai ünnepnapok és minden hetedik év smitá év, másként szombat év. Sőt, ennél nagyobb ciklus is létezik, ugyanis minden hetedik smitá év után, vagyis minden ötvenedik évben jovel év következik, ám ezt jelenleg, amikor már és még nem áll a Szentély, nem ünnepeljük. Más ciklusok is léteznek ezek mellett, például a 28 évente tartott birkát háchámá, napszentelés.
A smita előírásai alapvetően mezőgazdasági jellegűek, ám kihatnak életünk számos tevékenységére, például az étkezésre, az ételekkel való bánásmódra, a kóserságra is. A smitá évnek emellett pénzügyi vonatkozásai is vannak, melyekkel itt most nem foglalkozunk.
Az alapvető törvény tehát az, amelyet szakaszunk fogalmaz meg: a hetedik évben ne műveld meg a földedet és mindent, ami terem rajta, hagyd meg a szegényeknek. A dolog ennél persze jóval bonyolultabb, és mindenkinek alaposan oda kell figyelnie, aki el szeretne igazodni a különféle törvények szövevényes útvesztőjében. Annál is inkább így van ez, mert abban sincs egységes álláspont, hogy mi a smitá év helyes megtartásának módja.
Annyi bizonyos, hogy az Izrael Földjén termő zöldségek és gyümölcsök a smitá évben különleges szentséget hordoznak magukban. Ez az úgynevezett kedusát sviit, a hetedik év szentsége. Kol hásivin chávivin, mondják bölcseink, vagyis minden hetedik különös mértékben közel áll az Örökkévalóhoz. Nincs ez másként az évekkel és azok terméseivel sem, a hetedik évben a Szentföld termései is szentek.
A szent a zsidóságban nem érinthetetlenséget vagy elhivatottságot, hanem különválasztottságot jelent.
A hetedik év termését nem dobhatjuk ki, a zöldségek, gyümölcsök héját vagy magját, a maradék ételt külön, erre a célra kijelölt tartályban gyűjtjük, míg fogyasztásra teljesen alkalmatlanná nem válnak, ekkor dobhatjuk csak ki a maradékokat. E tartályt szokás pách smitának, vagyis smitá szemetesnek nevezni, de sokan vannak, akik még ezt a megnevezést sem tartják megfelelőnek olyan ételmaradékok számára, amelyek szentséget hordoznak magukban. Ezeket az ételmaradékokat nem adhatjuk oda az állatoknak, hiszen a szentséggel nem összeegyeztethető, hogy állateledelnek használjuk az emberi fogyasztásra szánt termést.
Mivel már a hatodik év végétől fogva nem ültetünk, ezért az év közepére számos zöldségből nem marad olyan, amely Izraelben termett (pl. uborka). A gyümölcsök viszont fordítva, csak az év közepétől, svát hónaptól válnak szentté, hiszen a gyümölcsök esetében az számít, hogy mikor nőtt meg és érett be a termés, ellentétben a zöldségekkel, amelyek a szedés ideje alapján hordozzák (vagy nem) magukban a szentséget.
Külön kategóriát jelent a bor, amelynél még a smitá év utáni években is figyelnie kell az embernek arra, hogy nem kedusát sviit borral van-e dolga. Az ilyen bort például nem használhatjuk a szombat végét jelző hávdálá szertartáson a gyertya eloltására, hiszen ez nem férne össze az alapjául szolgáló szőlő szentségével.
A magától megtermett termények a hefker, szabadon elvihető, tulajdonos nélküli kategóriába esnek. Izraelben egy vallási bíróság gondoskodik arról, hogy e termést begyűjtse és a megfelelő törvényeket betartva eladja. Ami ugyanis tulajdonos nélküli vagy köztulajdon, azért senki nem kérhet pénzt sem. E termések esetében nem magárét a zöldségért vagy gyümölcsért, hanem a szállításába, tárolásába, eladásába, stb. befektetett munkáért fizetünk.
A hetedik év szentségét magában hordozó termények nem vihetők ki Izrael földjéről.
A smitá évben számos mezőgazdasági tevékenység tiltott, pihen a föld, pihennek a gazdák, idejüket hagyományosan tóratanulásra használják. Az ember a smitá évvel kifejezi, hogy tökéletesen megbízik az Örökkévalóban, és hiszi, hogy annak ellenére, hogy nem műveli meg a földet, nem szánt, nem vet, nem metsz, nem trágyáz, nem ültet, mégis elegendő termés lesz, hiszen Isten ellátja a népét mindennel, amire szüksége van.
Nyitókép: Unsplash
