Viszonylag közismert tény, hogy a zsidó naptár luniszoláris, vagyis a Holdat és a Napot egyaránt figyelembe veszi: a hónapok holdhónapok, az évek pedig napévek, és a kettő különbségét 19 éves ciklusokban összesen hétszer egy hónap beiktatásával egyenlítjük ki. Másként mondva, 19 évente tizenkét rendes és hét szökőév szerepel a zsidó naptárban. Miért van ez így? 

 

A luniszoláris naptár

A holdhónapok kb. 29 és fél naposak, így a holdhónapokból álló év 354 napos, azaz 11 és negyed nappal rövidebb, mint a 365 ¼ napos napév. Ha szigorúan a Holdon alapuló naptárt használnánk, az ünnepek mozognának az évszakokhoz képest. A Tóra azonban azt is előírja, hogy peszáchot tavasszal, szukotot pedig ősszel ünnepeljük meg:

 

Őrizd meg a tavasz hónapját,

és tarts peszáchot az Örökkévalónak,

a te Istenednek, mert a tavasz hónapjában vezetett ki az Örökkévaló, a te Istened… (5Mózes 16:1.)

 

Sátrak ünnepét tarts hét napig,

midőn betakarítasz szérűdről

és sajtódból. (5Mózes 16:13.)

 

Annak érdekében tehát, hogy az ünnepek ne mozduljanak el a nap­évhez, és így az évszakokhoz képest, bölcseink egy 19 éves ciklust állapítottak meg. Ennek során hét szökőév, héberül sáná möuberet – „terhes év” van (3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19.), a megszokottnál eggyel több, 13 hónappal, kiegyenlítve a két égitest által meghatározott évek különbségét.

 

A naptár nélküli világ

Korábban, még a Szentélyek fennállásának idejében, a Szánhedrin, vagyis a zsidó legfelsőbb bíróság feladata volt, hogy tapasztalati úton, illetve megfigyelések segítségével meghatározzák, hogy melyik hónap mikor kezdődik, a következő hónap újholdjának megpillantása függvényében hány napos, illetve, az is, hogy kiegyenlítsék a kétféle évet. Ez igen felelősségteljes feladat, hiszen az újhold megfelelő megállapításától függött, hogy mikor ünnepelték az egyes ünnepeket, melyeknek időpontja a Tórában van meghatározva.

Bár a Szánhedrin tagjai kiválóan ismerték az asztronómiát, és igen pontos megfigyeléseket tettek a Hold mozgására vonatkozóan, a kötött naptár bevezetése előtt szükség volt arra, hogy két szavahihető tanú is igazolja az újhold megjelenését. Ha bebizonyosodott, hogy az adott nap volt az újhold megjelenésének ideje, hatalmas máglyák fellobbantásával adták tovább a hírt. Így tudták meg Jeruzsálemtől egészen Babilóniáig az újhold napjának eljöttét. Ha nem lobbantak fel a tüzek, akkor tudták, hogy az a hónap 30 napos volt. (Azonban, amikor bizonyos csoportok megtévesztő szándékkal gyújtottak tüzeket, áttértek a futárokkal küldött üzenet gyakorlatára. Ez a módszer azonban annyira lassú volt, hogy emiatt sokszor nem tudták, hogy egy-egy ünnepet mikor kell valójában ünnepelni. Így alakult ki a kétnapos ünnepnapok gyakorlata Izraelen kívül.)

 

II. Hilél naptára

Ezzel a rendszerrel azonban nem lehetett előre megjósolni, hogy pontosan mikorra esik egy-egy ünnep vagy bár micva, hiába tudták a bölcsek előre, mivel szükség volt a szemtanúkra. A Szentély lerombolását követő negyedik században azonban, amikor a zsidóüldözés és az elnyomás veszélyeztette a Szánhedrin létét, a bölcsek szigorúan titkos feljegyzéseire alapozva II. Hilél bevezette a ma is használatos, kötött naptárrendszert.

Ez a naptár természetesen a Hold és a Nap változásain alapul, és egyaránt figyelembe veszi az összetett asztronómiai számításokat és a vallási követelményeket ahhoz, hogy elképesztően pontos rendszert állítson elénk. A holdhónapok körülbelül 29 ½ naposak, de mivel természetesen nem praktikus fél napokkal számolnunk, a hónapok hol 29, hol 30 naposak. Előbbit chodes chászernek (hiányos hónap), utóbbit chodes málenek (teljes hónap) nevezik. Kilenc hónap hossza kötött a naptárban, de chesván, kiszlév és ádár meghatározott szabályok szerint változhat, és e hónapok napjainak száma szerint lesz az év teljes, hiányos, vagy rendes.

A hónapok első napja, valamint a harmincnapos hónapok utolsó napja ros chodes, a hónap feje, jeles, a hétköznapnál ünnepélyesebb nap a naptárban, speciális imákkal, tóraolvasással. A kötött naptár biztosítja azt is, hogy bizonyos ünnepek ne essenek bizonyos napokra, megelőzve ezzel háláchikus bonyodalmakat. Bölcseink azt is meghatározták, hogy a szökőhónap az ádár hó legyen, ez az a hónap, melyet megkettőznek szökőévben. Ilyen esetben az első ádár 30 napos, a második 29, és az ünnepek, illetve jeles napok mind a második ádárra esnek. Az évek átlagosan 354 naposak (chesván és kiszlév változó hossza miatt lehet 353, vagy 355 napos is), a szökőévek ennél 30 nappal hosszabbak. A nagyjából háromévenként beiktatott ádár biztosítja, hogy a tavasszal megünneplendő peszách hónapja, niszán mindenképpen tavasszal és (Izraelben mindenképpen) tavaszias körülmények között legyen megtartható, megfelelően a fenti idézetnek.

 

Újévek széles választéka

A zsidó naptár első hónapja a tavasz első hónapja, mely ádárt követi: niszán – e hónap elseje a királyok és az ünnepek újéve, ettől fogva számoljuk a hónapokat, és a királyok uralkodásának is ez a hivatalos évfordulója, bármikor kezdtek is uralkodni. „Ez a hónap legyen számotokra az első a hónapok között” – mondta Isten Mózesnek és Áronnak (2Mózes 12:2.). És itt következik a csavar: bár a hónapok közül niszán az első, a zsidó év első hónapja mégis tisri, a hetedik hónap. Ennek első napja az első emberpár megteremtésének évfordulója, a zsidó újév, ros hásáná. Az éveket ettől a naptól kezdve számítjuk, így például az idei az 5779-es év. Ros hásáná jelzi a smitá és a jovel év kezdetét is. A bonyodalmakat még tetézi két további újév, a fák újéve (tu bisvát, svát hó 15.), mely nap a fák életkorának, illetve a tized kiszámításának szempontjából meghatározó (ezeknek további háláchikus vonzatai vannak), valamint az állatok újéve (elul 1.)

 

A szombat kijelölése

És hogy honnan tudjuk, hogy melyik nap melyik, vagyis melyik nap a szombat, és mihez viszonyítsuk a többi szombatot? Másként, melyik volt az első sábát, amelyet a zsidó népként tartottak meg a tóraadás után, és amitől kezdve nyilvánvalóan folyamatos a szombattartás hagyománya? A kétezer évvel ezelőtt írt Midrás Rábá szerint a tóraadás utáni pénteken, amikor dupla adag manna hullott az égből, hogy szombatra is elegendő legyen, a nép Mózeshez ment, és megkérdezte, hogy ennek vajon mi lehet az oka. A bölcs vezető így válaszolt: „Lássátok, hogy az Örökkévaló nektek adta a szombatot”. Miért a „lássátok” szót használja? Azért, magyarázza a midrás, mert ha bálványimádók kérdőjeleznék meg azt, hogy éppen azon a napon tartózkodnak a munkától, akkor mondhassák nekik: „Látjátok, ma van szombat, mert a mai napon nem hullik manna az égből”. Így tudhatjuk bizonyosan, hogy melyik melyik nap a naptárban.

 

Napok

És lett este, és lett reggel, egy nap… (1Mózes 1:5.)

Ebből a mondatból tudjuk, hogy a napok este kezdődnek. A háláchá szerint a napok az est leszálltától az est leszálltáig tartanak. Ezért van az, hogy a szombat péntek este kezdődik, és ha valaki napnyugta után született, annak „a következő napon” van a születésnapja. Amikor tehát egy naptárban azt látjuk, hogy ma álef ádár, vagyis ádár hónap első napja van, akkor az úgy értendő, hogy háláchikus szempontból az előző estétől kezdve egészen ma estig ádár hónap elseje van.

Ettől függetlenül nem teljesen világos, hogy mikor kezdődik valójában az este, vagyis a következő nap. A napnyugtától (skiá) a csillagok feljöveteléig (cét hákochávim) tartó szürkület ugyanis meghatározatlan időszak (bén hásmásot), ezért kezdődik a szombat és az ünnepek napnyugtával, a nap lehetséges kezdetének legkorábbi időpontjával, és végződik a lehetséges legkésőbbi időponttal, szombat este a csillagok feljövetelével. (A bén hásmásot időszakban született fiúk esetében rabbival kell konzultálni a brit milá napjának kiszámítása miatt). Az esküvői szertartást sem tartják szürkületkor, mivel a házassági szerződésben rögzíteni kell a pontos dátumot. Ha esetleg lekésték a naplementét, akkor kivárják a teljes besötétedést, hogy ne merüljön fel kétség a dátumot illetően.

 

Szombat az űrben

Bizonyos, speciális helyzetekben felmerül a kérdés, hogy mikor is van szombat, vagy mettől meddig tart. Ilyen például a dátumvonal áthelyezésének kérdése, a sark-kör környékén tartott szombatok esete vagy akár az űrben megtartandó szombatok ügye.

Nemrégiben emlékeztünk meg a tragikus végű Columbia űrsiklón utazó első izraeli (és harmadik zsidó) űrhajós, Ilán Rámon halálának évfordulójáról. Bár ő maga nem volt vallásos, az egész zsidó nép képviselőjének érezte magát, és ezért fontos volt számára, hogy kóser ételt egyen, és amennyire csak lehetséges, betartsa a parancsolatokat. Ezért kérdést intézett a gyakorlóhelyül szolgáló Cape Canaveral (Florida) Chábád rabbijához, Zvi Konikov rabbihoz, aki sok tóratudóssal konzultálva végül a következőket mondta az űrbeli szombattartásról: az űrsikló 90 percenként kerüli meg a földet, tehát 90 percenként van naplemente, vagyis meglehetősen gyakori és rövid sábátokkal kellene számolni. Azonban elképzelhető, hogy egyáltalán nem kell szombatot tartani az űrben, hiszen nem földi időt érzékel ott az űrhajós. A végső döntés az volt, hogy a kilövés helyszínének időpontjait kell követni, és eszerint megtartani a szombatot – amennyire csak lehetséges.

Hasonlóképpen döntöttek már korábban olyan sarkutazók esetében, akik az Északi- vagy Déli-sarkon kívántak szombatot tartani: annak a földrajzi helynek az időpontjait kell követni a szombat tekintetében, ahonnan érkeztek. Olyan közösségekben, ahol nyáron heteken át nem megy le a nap, kétféle utat követhetnek, melyeknek alapja a gdanski Jiszráel Lipschutz rabbi véleménye. Az egyik az, amit fentebb idéztünk: az utazó a kiindulási helye függvényében ünnepli a szombatot. Ez azonban ahhoz vezet, hogy mindenki máskor tart szombatot. Így sok helyen a legközelebbi zsidó közösség időpontjai szerint tartják meg a szombatot, de még így is nagyon későre tolódhat a sábát bejövetele, és sokszor csak vasárnap reggel búcsúztatják el a szent napot a hávdálá szertartással. A Báál Sem Tov tanítására alapozva – mely szerint mindannyian Jeruzsálem felé tartunk – Norvégiában szokás, hogy a nyári hónapokban akkor hozzák be a szombatot, amikor Jeruzsálemben kezdődik.

 

A cikk az Egység 115. számában jelent meg. 

Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 115. szám – 2019. február 3.