A teremtés harmadik napján Isten megteremtette a növényeket, az ötödik napon a vízben élő állatokat és a madarakat, a hatodik napon pedig – még az ember teremtése előtt – megteremtette a szárazföldi állatokat. A növények és az állatok már mind jelen voltak, amikor színre lépett az ember és ezek az élőlények ugyanúgy Isten teremtményei, akár mi magunk. Világunk csakis akkor lehet teljes, ha vigyázunk a környezetünkre, ha megőrizzük az állatokat és a növényeket is, mert nélkülük mi, emberek sem létezhetünk.
Akkor mondta Isten: Sarjasszon a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, gyümölcsfát, gyümölcstermőt a maga neme szerint, amelynek magva benne van a földön! És úgy lett. És előhozott a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, a maga neme szerint és fát, gyümölcstermőt, melynek magva benne van, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó… És mondta Isten: Nyüzsögjenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, a madár pedig röpdössön a föld fölött, az ég boltozatának színén! És teremtette Isten a nagy tengeri szörnyeket és mind az élőlényt, mely mozog; amelyektől nyüzsögtek a vizek, a maguk neme szerint, és mind a szárnyas madarat, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó… És mondta Isten: Hozzon elő a föld élőlényt a maga neme szerint, barmot és csúszómászót, meg földi vadat a maga neme szerint! És úgy lett. És alkotta Isten a föld vadját a maga neme szerint, a barmot a maga neme szerint és a föld minden csúszómászóját a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.
Az Örökkévaló a teremtéskor az embereknek adta az állatokat, hogy uralkodjanak rajtuk. Ennek jelképeként az első ember feladata volt, hogy nevet adjon az állatoknak. Kezdetben az ember nem ehette meg az állatokat és – ahogy Chává (Éva) és a kígyó esete mutatja: értették egymás beszédét. Isten csak az özönvíz után adott engedélyt az embernek az állatok elfogyasztására. És bár azóta fogyaszthatnak az emberek húst, az állatot megfelelően le kell vágni ehhez, és Isten a nem-zsidók számára is megtiltotta, hogy élő állatból vágjanak ki húst.
A hagyományos zsidó források tehát egyfelől nem tiltják meg az állatok húsának fogyasztását, illetve az állati eredetű termékek felhasználását, másfelől viszont nagyon szigorúan szabályozzák, hogy mikor, milyen körülmények között mit szabad, tilos, illetve kötelező tenni az állatokkal kapcsolatban.
A zsidó jog minden helyzetben arra törekszik, hogy megteremtse a lehető legtökéletesebb egyensúlyt az emberi szükségletek kielégítése és a szükségtelen kegyetlenség elkerülésére tett erőfeszítések között.
Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a Slomó (Salamon) király által írott Példabeszédek (Mislé) az ember jóságát azzal méri, hogy hogyan bánik az állatokkal: Ismeri az igaz barmának lelkét, de a gonoszok irgalma kegyetlenség. (12:10)
Hasonló gondolatot fogalmazott meg a középkori tóratudós, Jehuda Háchászid rabbi, aki a következőképpen írt a gonoszokról: „Olyan ember, aki rengeteg szénát ad az állatainak, majd másnap azt várja el tőlük, hogy magas hegyekre kaptassanak fel. Ha azonban az állatnak nem sikerül gazdája vágya szerint kellő gyorsasággal felkapaszkodnia a hegyre, akkor a gazda kegyetlenül elveri”.
A zsidó jog éppen az ilyen viselkedéssel ellentétes előírásokat tartalmaz.
Tilos fölösleges fájdalmat okozni az állatoknak, ez a cáár bááléj chájim – az állatok bántalmazásának tilalma. A kóserság törvényei megkövetelik, hogy még a fogyasztásra levágott állattal is a lehető legtisztességesebben bánjanak és a lehető legkevesebb szenvedést okozzák az állatnak.
Ha az ember munkára fogja az állatokat, akkor is oda kell figyelnie arra, hogy ne okozzon fölösleges kínokat neki, például nem szabad bekötni a nyomtató ökör száját és nem szabad egyszerre szamárral és ökörrel szántani, mert az fájdalmat és sérüléseket okozhat a két eltérő méretű és erejű állatnak.
A Tóra törvényei szerint az állatoknak ugyanúgy kijár a szombati pihenőnap, mint az embereknek, sőt, a Talmud (Sábát 128b) még a szombatszegést is engedélyezi egy zsidó számára, hogy megmentsen a fulladástól egy vízbe esett állatot.
A növényekkel kapcsolatban a Tóra megtiltja a gyümölcstermő fák kivágását és számos mezőgazdasági szabályt, parancsot és tilalmat fogalmaz meg. Emellett a növényekkel kapcsolatos parancsolatok között olyan fontos előírások is szerepelnek, mint például a mező szélének meghagyása a szegények számára.
Fotó: Pexels
