„És fölkelt Bileám reggel, fölnyergelte szamarát” (4Mózes 22:21)
Így indul a Tóra egyik legismertebb története (folytatása itt olvasható), amelyből a magyar „áll, mint Bálám szamara” mondás származik. A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban a történetet elmesélő Bálák hetiszakasz kapcsán mi mással is foglalkozhatnánk, mint a szamárral.
A szamár több helyen szerepel a zsidó hagyományban. A bölcsek azt mondják, hogy a másiách, a zsidó nép megváltója is szamárháton érkezik majd. Szamáron utaztak az ősök, Ávráhám vagy Mózes is. Külön micva az elsőszülött szamár kiváltása. Míg a Tóra általában hím állatot említ (héberül chámor) – például Ávráhám ősapa esetében vagy akkor, amikor az elsőszülött szamár kiváltásáról beszél – addig Bilám történetében áton, vagyis nőstény szamár szerepel. Ráadásul profetikus képességekkel megáldott, beszélő szamárról van szó, aki végeredményben arra tanít minket, hogy hallgassunk a belső hangra, testünk hangjára, amely folytonosan üzeneteket közvetít számunkra.
Bilám az átkok elmondására kiszemelt nap reggelén korán reggel felkelt és felnyergelte a szamarát. Nem várta meg, hogy a szolgái tegyék ezt meg. A bölcsek ezt annak ellenpontjaként állítják, hogy Ávráhám, az első ősapa is korán felkelt, felnyergelte a szamarát, hogy teljesítse Isten parancsát és feláldozza fiát, Jicchákot.
Isten nem hajt végre csodákat csak a csoda kedvéért. A csodáknak mindig célja és mondanivalója van és a szamár esetében sincs ez másként: nem véletlen, hogy előbb csak a szamár látta az angyalt, ahogy az sem, hogy beszélni kezdett. A Pirké Ávotban (Az atyák bölcs tanításai) olvassuk, hogy a szamár szája egyike volt annak a tíz dolognak, amelyet az Örökkévaló a teremtés hatodik napjának vége felé, a szürkület idején teremtett azért, hogy egy bizonyos dolgot elvégezzenek majd a történelem egy adott pontján (ezek közé tartozott például a kos, amellyel Ávráhám kiváltotta Jicchákot, a színes egyszarvú és Mirjám kútja is).
A Zohár, a zsidó misztika alapműve elmondja, hogy Bilám ereje a szamártól származott. A szamárral elkövetett erkölcstelen cselekedetei következtében tisztátalan energiák töltötték el, és ezt arra használta, hogy másoknak ártson. Ezért aztán ahhoz, hogy Bilám ereje megtörjön, először is az egyik legfontosabb eszközét, a szamarat kellett ártalmatlanná tenni, sőt, azt is el kellett érni, hogy gazdája ellen forduljon.
Isten azért tette a csodát a szamárral, hogy megmutassa: a beszéd csakis Istentől jöhet és ha Ő úgy akarja, még egy olyan állat is képes megszólalni, amelynek nincsen értelme, csak testi ereje, mely nem más, mint csupán chomer – anyag. A Talmud a következőképpen magyarázza a történetet, feloldva és kiegészítve a szamár és Bilám párbeszédét: a moábi előkelőségek megkérdezték Bilámot, hogy miért szamáron utazik és nem lovon? Bilám azt felelte, hogy a lova éppen legel. A szamár erre visszavágott: hát nem a te szamarad vagyok-e. Azt mondta erre Bilám: „Csak teherhordásra használlak”. „Amin utazol” – érvelt a szamár. „Csupán alkalmanként” – jött a válasz. „Mindig is rajtam lovagoltál. Sőt, nap közben rajtam utazol, éjjel pedig intim kapcsolatba lépsz velem”. Bilám megszégyenülve állt a moábi tisztségviselők előtt… A szégyen pedig tovább fokozódott azzal, hogy a szamár látta az angyalt (mások szerint érzékelte a jelenlétét), míg Bilámnak fogalma sem volt arról, hogy áll ott valaki.
Pinchász ben Jáir a Misna egyik bölcse volt, híres volt csodás tetteiről. A Talmud a következő történetet meséli (Chulin 7a): Pinchász ben Jáir rabbi egy napon egy fogadóban szállt meg a szamarával. A fogadós árpát tett az állat elé, de a szamár nem evett. Átszitálták az árpát, de az állat így sem evett. Kiválogatták az árpa között maradt pelyvát, de így sem sikerült evésre bírni a szamarat. Azt kérdezte Pinchász rabbi: Lehetséges, hogy nem vettetek tizedet az árpából? Levették a tizedet és azonnal enni kezdett. Azt mondta a rabbi: „ez a szegény állat szeretné teljesíteni teremtője akaratát. És ti olyan gabonával etetnétek, amiből nem vettetek tizedet?”
Hasonló történetet egy másik, különleges istenfélelméről és az általa végrehajtott csodákról híres rabbi Chanina ben Doszával kapcsolatban olvashatunk. Chanina ben Dosza rabbi a polgári időszámítás szerinti első században élt. Amellett, hogy nagy tudású talmudi bölcs volt, rendszeresen csodák történtek vele, viszont végtelenül szegényen élt. Az ő szamara sem evett olyan ételt, amelyből nem vettek tizedet. Egyszer tolvajok jöttek és ellopták a különleges szamarat. Kikötötték az udvarukon, de a szamár se nem evett, se nem ivott néhány napon át. Mivel úgy vélték, hogy ennek az állatnak így semmi hasznát nem vehetik, egyszerűen szabadon engedték, nehogy az ő udvarukon haljon éhen. A szamár egykettőre visszament rabbi Chanina ben Dosza házába.
Mi következik mindebből? Ne becsüljük le a szamarak képességeit. Nem mindig beszélnek szamárságokat.
Címlapkép: Erwan Hesry on Unsplash
