Mint azt korábban írtuk, az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi fontosnak tartotta, hogy a Szentélyek lerombolására emlékező tisá beáv böjtjéhez vezető három hétben minél többet tanuljunk a Szentélyről, a felépítéséről, a történetéről. Az alábbi történet is a Szentélyekről szóló sorozatunkba illeszkedik.

Chanina ben Dosza rabbi a polgári időszámítás szerinti első században élt. Amellett, hogy nagy tudású talmudi bölcs volt, híres volt arról, hogy rendszeresen csodák történtek vele, emellett viszont végtelenül szegény volt.

Egy napon Chanina ben Dosza rabbi vágyakozva figyelte a Jeruzsálembe igyekvő embereket, akik mind ajándékokat és áldozatokat vittek a Szentélybe. Ő is nagyon szeretett volna valami szép ajándékot vinni az Örökkévaló Szentélyébe, ám olyan szegény volt, hogy ezt a vágyát semmiképpen sem tudta teljesíteni. Ahogy a zarándokok lassan-lassan eltünedeztek a szeme elől és Chanina rabbi egyedül maradt a mezőn, egyszer csak egy hatalmas és nagyon érdekes kinézetű kőre lett figyelmes. „Micsoda csodálatos ötlet! Ez az óriási kő lesz az én ajándékom!” – gondolta.

Chanina rabbi hazaszaladt az eszközeiért és hamarosan nekilátott a kő megmunkálásának. Addig igazította, egyengette és fényesítette, míg végül a kő csodálatos színekben pompázott és csillogott. Igazán alkalmasnak tűnt a Szentély díszítésére. Már csak egy bökkenő volt: hogyan viszi fel a súlyos követ Jeruzsálembe. Legalább öt erős emberre van szüksége, akiket bőségesen meg kell fizetni. Chanina rabbinak mindössze öt arany állt a rendelkezésére, ez volt minden megtakarított vagyona.

Egyszer csak, szinte a semmiből, öt férfi bukkant elő. „Elvállaljuk a munkát és elvisszük a kövedet, ha kifizetsz minket. És neked is kell segítened” – mondta a kis csapat egyik tagja. Felemelték a követ, Chanina rabbi is alátette az egyik kezét és csodálkozva tapasztalta, hogy a hatalmas kőnek szinte semmi súlya sincsen. Ráadásul perceken belül Jeruzsálemben találták magukat, a Szentély bejáratánál. Ahogy a rabbi a férfiak felé fordult, hogy kifizesse őket, senkit nem látott maga mellett. A Szentélyben ülő bölcsek úgy vélték, hogy Isten angyalai segítettek Chanina rabbin. A nekik fizetségül ígért aranyakat a szegényeknek adományozta és hálát adott az Örökkévalónak az iránta való jóságáért.

Mit tanulhatunk ebből? Rabbi Chanina ben Dosza története arra tanít minket, hogy akkor is próbálkoznunk kell, amikor semmi esélyét nem látjuk a sikernek. Ha csak annyit cselekszünk, hogy kezünket a kő alá helyezzük, Isten segít, hogy el tudjuk végezni a munkát. Emellett azt is megtanulhatjuk, hogy mindig tudunk adni, csak nyitott szemmel kell járnunk a világban.