A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban ma rendhagyó módon nem növényt vagy állatot mutatunk be, hanem azt az anyagot, amelyikre mind a növényeknek, mind az állatoknak szüksége van az élethez: a vizet.
Hogy miért éppen a vizet? A Tázriá és a Mecorá hetiszakasz különféle tisztátalan állapotokról (táme), illetve az abból való megtisztulásról és a tiszta állapotba (táhor) való kerülésről szól. E folyamat elengedhetetlen kelléke a víz, amely olyan alapvető elem a világban, hogy a Tóra második mondatában már szerepel: „és Isten lelke lebegett a vizek színe fölött”.
| A Tázriá és a Mecorá szakasz tartalmilag összetartozik, és a legtöbb évben egyszerre olvassák fel őket. Mivel az idei év szökőév, és a rendes évnél egy teljes hónappal hosszabb, ezért a rendszerint együtt olvasott szakaszok legtöbbjét külön olvassák fel. |
A víz a zsidó gondolkodásban részben a megtisztulás közege – ez a mikve, a rituális fürdő. A víz emellett a Tóra analógiája. Azt mondják a bölcsek, hogy a Tóra pontosan annyira lételem a zsidók számára, mint a víz. Egyik nélkül sem élhet meg az ember három napnál tovább, mondták a rabbik egy tórai mondatra alapozva, és ezért vezették be, hogy szombaton kívül hétfőn és csütörtökön is olvasnak Tórát a zsinagógában, hogy ne múljon el soha három nap a Tóra szavainak meghallgatása nélkül.
A Talmud (Bráchot 61b) meséli el a következő történetet: a római császár megtiltotta a zsidóknak, hogy Tórát tanuljanak. Papusz ben Jehuda látta, hogy rabbi Akiva, korának egyik legkiemelkedőbb alakja nyilvánosan tanítja a Tórát. Azt kérdezte tőle: „Akiva, te talán nem félsz a kormánytól?” Rabbi Akiva egy példázattal felelt:
„Egy róka sétált a folyóparton és figyelte az ide-oda cikázó halakat. Megkérdezte tőlük: Mi elől menekültök? – Az emberek hálói elől, mondták. Azt kérdezte erre a róka: Miért nem jöttök hát ki a szárazra? Együtt élünk majd, ahogy az elődeink tették. – Azt mondták erre a halak: És még téged neveznek a legbölcsebb állatnak a világon? Nem bölcs vagy te, hanem bolond! Ha abban a környezetben, ami táplál és életet ad, félnünk kell, mennyivel inkább kellene félnünk abban a környezetben, ahol bizonyosan meghalunk? Ugyanez vonatkozik ránk is: ha most, amikor Tórát tanulunk, ilyen a helyzetünk, mennyivel rosszabb lenne akkor, ha elhanyagolnánk?”
Az alábbiakban áttekintjük azokat az eseteket, amikor a víz fontos szerepet játszik a zsidók mindennapi életében.
1. Kézmosás (netilát jádájim, a kezek felemelése)
A zsidó törvényekben fontos szerep jut a tisztaságnak. Kenyérevés előtt, fürdés vagy a mellékhelyiség használata után, cipő fel- és levételét követően és felkelés után is kezet kell mosnunk. Ehhez a tiszta kezünket öntjük le három-három alkalommal vízzel. Míg a kenyérevés előtti kézmosásnál három kancsó vizet öntünk a jobb és három kancsónyit a bal kezünkre, addig a többi esetben felváltva öntünk a kézfejünkre, összesen hat alkalommal. Régebbi hagyomány – mely napjainkban már csak széderestén érvényes –, hogy vizes zöldségek fogyasztása előtt is kezet mosnak a fent leírt módon.
2. Mikve – rituális fürdő
Olyan medence, melynek vize részben vagy egészben természetes víz: eső- vagy forrásvíz. A mikve építésének nagyon speciális szabályai vannak. A régi Izraelben, még a Szentélyek fennállása idején számos mikve volt a fővárosban, Jeruzsálemben és az arrafelé vezető utak mentén, ugyanis a Szentélybe csak a mikvében való megmerülés után lehetett felmenni (ha ma valaki fel szeretne menni a jeruzsálemi Templom-hegyre, neki is meg kell merülnie a látogatást megelőzően).
Nők az esküvőjüket megelőző éjszakán, valamint a menstruációt követően, illetve szülés után is megmerülnek a mikvében, így válnak megengedetté a férjük számára. A zsidóságba való betérés folyamatának is része a mikvében való alámerülés, melynek során a betérni szándékozó spirituális változáson megy keresztül és zsidó lélekkel emelkedik ki a vízből. Férfiaknak a nagyobb ünnepek előtt is szokás megmerülniük, sőt, vannak, akik heti vagy akár napi rendszerességgel is járnak mikvébe.
3. Eső
A zsidó hagyományban nagyon fontos szerepe van az esőnek. Héberül a víz: májim, az ég pedig: sámájim. Ez utóbbit úgy is mondhatjuk: sám májim, vagyis ott van víz. Eső nélkül nincs termés, eső nélkül terméketlenné válik az Ígéret Földje. Az eső mennyisége azonban a zsidóktól függ: amennyiben a zsidók nem követik a parancsolatokat, az Örökkévaló nem juttat esőt a földre.
Ősszel a tfilát hágesemmel esőért, tavasszal a tfilát tállal harmatért imádkoznak. Zájin chesván, chesván hónap hetedike jeles nap a zsidó naptárban (általában októberre esik), ettől fogva imádkoznak aktívan esőért. Az esőt így nevezik: gisméj bráchá, az áldás esője. Az év első és utolsó esőjének külön neve is van: az első neve: jore, az utolsóé pedig málkos.
4. Májim selánu – a víz, ami pihent
A pészah ünnepére készített macesz különféle kósersági szinten lehet. A legmagasabb szintű a mácá smurá, az őrzött macesz, amelyhez a búzát az aratás pillanatától kezdve felügyelik és a tészta gyúrásához a vizet már előző este előkészítik és „pihentetik”.
5. Egyéb tórai helyek
Az első egyiptomi csapás: ez a vér csapása (héberül dám), amikor az egyiptomiak minden vize vérré változott és csak akkor tudtak vizet inni, ha fizettek a zsidóknak, hogy vizet adjanak nekik.
A Nádas-tenger kettéválása: az egyiptomi kivonulás után Isten újabb csodát tett és a zsidók száraz lábbal keltek át a tengeren. Az őket üldöző egyiptomi katonák feje fölött azonban összecsaptak a hullámok és mind odavesztek a habokban. Ezt követően hangzott el Mózes diadaléneke, illetve ekkor került sor Mirjám és a nők táncára is hálaadásként.
Szimchát bét hásoévá: szukot ünnepének minden napján megrendezték a Szentélyben a vízmerítési ünnepséget, amely bölcseink tanúsága szerint olyan vidámsággal járt, hogy aki nem látta ezt a vidámságot, nem is látott igazi örömöt az életében. A sátoros ünnepen napjainkban is szokás vidám összejöveteleket tartani ezen a néven.
Beer Mirjám: Mirjám prófétanő érdemében a zsidókat csodálatos kút kísérte a negyvenéves pusztai vándorlás során, így sosem szomjaztak. Ez a kút Mirjám halálával eltűnt, napjainkban bölcseink szerint vagy a Kineret-tóban vagy a Földközi-tengerben rejtőzik.
A keserűség átokhozó vize: ezt itatták a szotával, a házasságtöréssel gyanúsított asszonnyal. Ha vétlen volt, akkor áldás származott belőle, ám ha bűnösnek bizonyult, akkor meghalt a víztől.
Címlapkép: Max Gotts on Unsplash
