Mindig van lehetőség a megtisztulásra

Ezen a héten dupla hetiszakaszt olvasnak fel a Tórából, ez a Tázriá-Mecorá. Néhány rövidebb, tartalmában egymáshoz nagyon közel álló hetiszakaszt lehet külön, vagy együtt olvasni, attól függően, hogy szökőév van-e, vagy sem, és az ünnepek szombatra esnek vagy hétköznapra. A szökőév egy teljes hónappal hosszabb, mint a sima évek, tehát négy hetiszakasszal többre van szükség az adott években.

A Tázriá-Mecorá szakasz elsősorban a kizárólag a Szentély fennállása idején létezett, spirituális eredetű betegségről, a cáráátról szól, ezen kívül másféle tisztátalanságokról, külön a férfiak és külön a nők esetében, illetve az attól való megtisztulásról. A cáráát különleges betegség volt, mely megjelenhetett az ember testén, ruházatán, illetve otthonán, attól függően, hogy miféle bűnt követett el, mely ezzel az isteni büntetéssel járt. A legismertebb ezek közül a pletykálkodás bűne, a láson hárá, ami szó szerint azt jelenti: rossz nyelv. A Tóra ebből a szempontból nem valamiféle spirituális útmutató, mely kizárólag a lélek legemelkedettebb érzéseit tárja elénk, hanem valódi, hús-vér emberekhez szóló és az ő problémáikat és valós életüket tárgyaló törvénykönyv. A zsidóság választ ad az emberi élet bármely területén a felmerülő kérdésekre, legyenek azok akár a leginkább fizikai és testi megnyilvánulások, és megmutatja, hogy hogyan kell cselekednünk a lehető legprofánabb és legemberibb helyzetekben is, melyekről egyébként „nem illik” beszélni. Ezen a szombaton, mely egyben a gyógyulást ígérő ijár hónap ros chodese is, éppen ezeket a betegségből és egyéb testi tünetekből eredő tisztátalanságokból való megtisztulásról szóló szavakat olvassák fel.

A betegségek és egyéb problémák részletezése helyett egy pontot szeretnénk megragadni, mely reményt adhat mostani helyzetünkben is, egy világméretű járvány közepén. Bármilyen módon lett az ember tisztátalan, vagy bármi is okozta a bőrén, ruházatán, vagy otthonán megjelenő cáráátot, a megfelelő rituálék elvégzése és a mikvében való megmerülés után újra tiszta, alkalmas lett, készen állt a társadalomba való visszatérésre, illetve a házaséletre. Ugyan az első jelenleg, Szentély híján, nem alkalmazható senkire, a zsidó családi élet alapját képező mikvék azonban a mai napig várják a férjezett asszonyokat.

A mikve rituális fürdő, vagyis nem testi, hanem spirituális megtisztulást szolgáló, természetes vizű vízmedence, melyet számos ok miatt használnak a zsidó férfiak és nők, és e megmerülés által válnak alkalmassá, késszé az istenszolgálat, illetve a zsidó élet bizonyos elemeinek elvégzésére. A nők szülés, illetve a havi ciklusuk elmúltával használják, emellett a zsidóságba betérők is megmerülnek a betérési folyamat részeként, illetve végpontjaként a mikve vizében. Ha valaki fel akar menni a jeruzsálemi Templom-hegyre, neki is meg kell merülnie, ahogy tették azt őseink kétezer éve, amikor még állt a Szentély.

Mikve számára csak állandó vízmedence, illetve természetes víz alkalmas, melyet természetes esővíz táplál. A pontos szabályok, vagyis a szükséges méret, a természetes víz és a csapvíz mennyisége, a medencék összeköttetésének mikéntje, stb. igen szerteágazóak. A mikvében csakis megfelelő előkészületek után, tisztán szabad megmerülni, innen láthatjuk, hogy nem testi, hanem spirituális értelemben vett megtisztulásról van szó, és ezért is használhatjuk inkább az alkalmassá válás kifejezést a mikvében való merülés következtében.

A Szentély fennállásának időszakában, amikor még lehetőség nyílt az évi három zarándoklatra, a Jeruzsálembe özönlő tömegek használatára számtalan mikvét építettek az ország örök fővárosába vezető utak mentén. E fürdőket a puha kőzetbe vájták, és vízhatlan anyaggal tapasztották ki a falukat. Jellegzetességük volt a két, egymástól alacsony fallal elválasztott lépcsősor, az egyiken lefelé mentek a megtisztulásra vágyók, a másikon pedig fölfelé jöttek azok, akik már megmerültek a mikve vizében. Így nem értek egymáshoz a két különböző állapotban levő emberek, és a merülés előtt állók nem okoztak ismét rituális tisztátalanságot azoknak, akik már megmerültek. A Szentély-korabeli zsidó építkezéseken, településeken és különféle palotákban is számtalan mikvét tártak fel a régészek, ezek általában meredek lépcső alján található kisebb medencék.

A víz, ahogyan korábban, éppen a járvány kezdetén részleteztük, a zsidóságban nagyon fontos megtisztító funkciót tölt be a mindennapokban ugyanúgy, mint az itt említett speciális esetekben. Bár a mostani kettős hetiszakaszban említett élethelyzetek mindegyike csupán az egyénre vonatkozik, és a cáráát néhány aspektusától eltekintve nem terjed fertőzésként, mégis fontos üzenettel bír mindnyájunk számára jelenlegi helyzetünkben. Akármilyen baj, vagy betegség sújtja az embert, vagy akármilyen, spirituális szempontból bizonyos tevékenységek elvégzésére nem alkalmas spirituális állapotba kerül is, van megoldás, van kiút. Az önmagunkra és az egymásra való odafigyeléssel, az életünk legprofánabb aspektusait is szabályozó parancsolatok betartásával jobb világot teremthetünk, és túljuthatunk a betegségeken és egyéb bajokon. A zsidóságban az élet minden egyes területének helye van, hiszen az Örökkévaló a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. A feladatunk az, hogy bármit is teszünk, az Ő parancsolatai szerint tegyük azt.

zsido.com

Bár Saul és Joel filmsorozata véget ért, a tavalyi magyarázatok természetesen idén is érvényesek. A Tázriá hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez és további magyarázatok megismeréséhez kattintson ide. A Mecorá hetiszakaszhoz pedig kattintson ide. Megismerkedhetnek egy ókori mikvével és a Mecorá szakaszról szóló videó segítségével elutazhatnak a Jordán-folyóhoz is.

 

  • Küldés emailben