A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban ezen a héten a Trumá hetiszakaszban említett egyik állattal ismerkedünk meg. „És ők vegyék el az aranyat, a kék bíbort, a piros bíbort és a karmazsint, meg a selymet”. (2Mózes 28:5)

Hol vannak ebben az idézetben állatok?

Ha a héber szöveget nézzük, akkor könnyebben megtaláljuk őket. A kék bíbornak fordított tchélet egy állat, valószínűleg egy bizonyos csigafajta, amelyből kivonták az égszínkék színt. A piros bíbor, az árgámán egy, vagy több tengeri puhatestűből készült, a karmazsin héberül magáért beszél, hiszen a nevében is benne van a „toláát” – féreg szó. A magyar bibliafordításokban bisszusnak fordított ses pedig egy bizonyos tengeri kagylóból készült selyemfajta.

A híres középkori franciaországi tóramagyarázó, Rási azt mondja, hogy a tchélet egy csiga vérével zöldre festett-, az árgámán pedig egy másik állatból kivont festékanyaggal színezett gyapjút, a ses pedig lenvásznat takar.

A felsorolás egy tagjáról azonban nem szól, ez a

toláát sáni, a fordítások szerint karmazsinvörös színt adó aprócska élősködő.

Bíbortetű/Wikipédia

A toláát sánit 25 alkalommal említik a Miskánt, vagyis a pusztai sátorszentélyt leíró tórai szakaszok, ezek a Trumá, a Tecáve, a Vájákhel és a Pekudéj (a közbülső Ki tiszá szakaszban nem esik róla szó).

A toláát sánit használták a pusztai Szentély falainak színezéséhez, a frigyládát takaró párochethez (frigyládát befedő függöny) is. Továbbá az egyszerű kohénok és a kohén gádol, vagyis a főpap öltözékének egyes darabjainak színezéséhez is használták, illetve más helyeken szerepel többek közt a vörös tehén hamujának megfelelő elkészítésével-, valamint a cáráát, a spirituális eredetű bibliai betegség gyógyításával kapcsolatban.

A Misna (Joma 6:6-8) azt mondja, hogy ebből a féregből kivont festékanyaggal színezték meg azt a hosszú, gyapjúból készült zsinórt is, amelynek egyik végét a Szentélyben kötötték meg, a másik végét pedig az Ázázelbe küldött kecske szarvára erősítettek. Amikor a kecske elérte a célját, a Szentélyben kikötött rész kifehéredett. Így tudták meg több kilométerrel távolabb, Jeruzsálemben, hogy a zsidók engesztelést nyertek a bűneikért.

 

Az őszi ünnepek tartozékai: bűnbak

Jom kipur napján, amíg még állt a jeruzsálemi Szentély, két teljesen egyforma kecskebakot vezettek a főpap elé. Sorsot húztak: az egyik az Örökkévalóé lett, és a főpap feláldozta a zsidó nép nevében Istennek, a másikat pedig, miután a fejére olvasta a zsidó nép bűneit, elküldte a Jeruzsálemtől nem messze eső sivatagba „Ázázelnek”, ahol letaszították egy … Olvass tovább

 

A Tánách, a zsidó Biblia számos más helyen is említi a sánit, jó példa erre a péntek esténként énekelt Éset chájil, a derék és istenfélő asszony dicsérete, amely Slomó (Salamon) király által írott Példabeszédekből (31. fejezet) származik: „az egész háza népe karmazsint hord”.

A párhuzamos szerkezet a magyarázók szerint arra utal, hogy a sáni vörös színt jelent, és ennek megfelelően rendszerint skarlátnak vagy karmazsinnak fordítják. És mivel a korábbi tórai szöveg toláát sániról, vagyis karmazsinféregről beszél, levonhatjuk a következtetést, hogy egy vörös színű festéket adó állatról van szó.

Bíbortetű/Wikipédia

A sánit később a gyógyászatban és valamilyen jó esemény bekövetkezését vagy rossz fordulat elhárítását szolgáló szegulaként is alkalmazták. Jesájáhu próféta könyvében is így olvassuk (1:18): „Ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor [sáni], fehérek lesznek mint a hó; ha vörösek volnának, mint a karmazsin [tolá], olyanok lesznek, mint a gyapjú.”

Vannak olyan tóratudósok, akik nem értenek azzel egyet, hogy éppen a legszentebb helyen, a Szentélyben alkalmazzanak nem-kóser festéket, ők úgy vélik, hogy a színt olyan növények vagy terméseik nedve adta inkább, amelyekben ez az állat lakik (hasonlóképp vélekednek a fent említett tchélet és árgámán vonatkozásában is). A Talmud azonban (Kiláim 9:1) azt mondja: „Mi a toláát sáni? Valami, amiben az élet szelleme van”.

A magyarázók legtöbb része egyetért azzal, hogy bármilyen furcsán hangzik is, a Szentélyben nem-kóser állatokból kivont festékanyagot használtak.

Zohár Ámár izraeli kutató, a Bár Ilán Egyetem professzora, aki többek között Izrael flóráját és faunáját kutatja a hagyományos zsidó szövegek alapján, a Kermes echinatus néven ismert pajzstetű-fajként azonosítja a toláát sánit.

Bíbortetvek és tojások, valamint vöröses-narancsra festett gyapjú, illetve fonal. Fotó: Prof. Zohar Amar jóvoltából. (Forrás: Wikimédia)

Ez az élősködő a fák kérgéhez tapad, a törzsből táplálkozik és olyan anyagot választ ki magából, amely védőburokként szolgál a számára. A nőnemű pajzstetveket és petéiket gyűjtötték, kiszárították és megőrölték. Textilek színezéséhez maró anyagba, például timsóba áztatták előbb és csak ezt követően mártották a narancsvörös kivonatba az anyagot. Ámár professzor 2020-ban hajtott végre egy kísérletet, amelynek során tradicionális módszerek segítségével az izraeli Somronban gyűjtött pajzstetvekből készített festéket. Ha feltételezései igazak, akkor a sáni inkább narancsvörös, mintsem skarlátvörös szín, ami egyébként egybevág az ókori történetíró, Josephus Flavius leírásával, miszerint a sáninak tüzes árnyalata volt.

Szakemberek azt mondják, elképzelhető, hogy régen tudatosan tenyésztették e parazitákat, hogy mindig rendelkezésre álljon a festékanyag.

„Ez volt az ókori világ egyik legtöbbet használt festéke, amelyet a Biblia gyakran említ együtt a [jobban ismert] kékkel (tchélet) és lilával (árgámán)… korábban azt gondoltuk, hogy Izrael Földjén kívülről származó pajzstetűről van szó, de sikerült kimutatnunk, hogy Izrael Földjén megtalálható fajról beszélünk… Nagyon izgalmas kétezer évnyi történelmet áthidalni.”

Dr. Ámár volt az első, akinek sikerült az izraeli Neve Cufban talált pajzstetű fajból színt kivonnia. Az eljárás helyes menetére középkori arab kéziratokban bukkant rá. És hogy honnan tudja, hogy „megtalálta az igazit?”

„Számos történelmi forrást ellenőriztünk, közülük a legfontosabb Josephus volt, aki utolsóként írta le és dokumentálta a Szentélyben a »sáni« létét. Josephus a színt a tűz szimbólumaként írja le, ami narancs színű, ellentétben a vörössel, aminek sokan gondolják. Az általunk használt folyamat is narancsszínt eredményezett.”

De mégis hogyan használhattak nem kóser állatokat a Szentély építésénél? Vannak, akik arra emlékeztetnek, hogy a pusztai Szentélyhez használt táchás (egyszarvú) bőre sem kóser állatból származott, mások arra hivatkoznak, hogy a nem-kóser anyag használata csupán eredeti állapotában volt tiltott, feldolgozva már nem okozott problémát. Van olyan vélemény is, mely szerint bár elméletileg tiltott lenne a használata, ha azonban a Tóra speciálisan utasítást ad erre, akkor itt nyilván helyénvaló.

Dávid ibn Zimra rabbi, a Rádbáz néven ismert tóratudós kabalisztikus tartalmú könyvében (Mágen Dávid) azt fejtegeti, hogy a világ nem létezhet a bíráskodás és a negativitás energiái nélkül, amelyekre a gonoszok megbüntetéséhez és megtéréséhez van szükség. Mivel a világ minden energiája a legszentebb helyeken át (kezdetben a Miskánon, később a jeruzsálemi Szentélyen keresztül) jutnak le a földre, szükséges, hogy a negativitásnak is legyen ott eredője. Ezt a célt szolgálják a nem tiszta állatokból készített festékek.

Érdekesség: a mai napig használnak tetűfajokat élelmiszer-színező adalékanyagként (kósersági szempontból a legtöbb döntéshozó nem engedélyezi), kozmetikumokat, illetve festéket és művirágokat is színeznek velük.

Felhasznált irodalom

Was the Shani Dye Produced from a Non-Kosher Insect?

The Shani Has Been Found and It Is Orange

Why Was Non-Kosher Dye Used in the Mishkan?

Nyitókép: Bíbortetű/Wikipédia