A tehén szombatja

Ez a négy különleges szombat közül a harmadik (az első a sábát skálim, a második a sábát záchor volt).

Ez a tannak törvénye, melyet az Örökkévaló parancsolt, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet, épet, amelyen nincs hiba, amelyre még nem jött járom. (M.IV. 19:2)

A niszán hónap újholdját megelőző szombat előtti szombaton olvassák fel az aktuális hetiszakasz után a Chukát szakaszban megtalálható párását párát, a tehén szakaszát, mely leírja, hogy az ember holttesttel való érintkezés után úgy válhat rituálisan tisztává, ha meghintik a vörös tehén és néhány növény: cédrus, izsóp és karmazsin hamujával elkevert forrásvízzel. Ezért ez a szombat a sábát párá – a tehén szombatja nevet viseli.

A purimot egy hónappal követő peszách ünnepének része a Szentélyben bemutatott peszáchi áldozat, melyből csak rituálisan tiszta személyek fogyaszthatnak. Bölcseink azért vezették be a párását párá felolvasásának szokását, hogy általa figyelmeztessék az embereket: aki még nem tisztult meg a hallottal való érintkezésből fakadó tisztátalanságból, az igyekezzen ezt megtenni, hogy részt vehessen a peszáchi áldozati lakomában.

A vörös tehén parancsolata azon törvények közé tartozik, melyeket az ember magától nem tudott volna kitalálni (mint pl. a ne ölj, vagy a ne lopj parancsolatát), nem lehet megmagyarázni (mint pl. a peszách törvényét), hanem csakis azért tartjuk meg, mert az Örökkévaló így parancsolta. A micvában foglalt paradoxont is csupán a hit által fogadhatjuk el, azt ugyanis, hogy akire a vörös tehén és bizonyos gyógynövények hamujával elkevert vizet hintik, az megtisztul általa, míg az, aki a vizet szórja, rituálisan tisztátalanná válik. A tehenet a Templom-heggyel átellenes Olajfák hegyén vágták le és égették el Jeruzsálemben, és a közelben eredő Siloách forrásból hozták a vizet. Ide kattintva tekinthetik meg a helyszínt és hallhatnak további magyarázatokat.

A megtisztulási folyamat hosszadalmas, egy teljes hetet vesz igénybe, és ez idő alatt kétszer, a harmadik és a hatodik napon kell meghinteni a hamuval, ezért fontos, hogy még időben megkezdje mindenki az előkészületeket. A megtisztulás lehetőségének ugyanezen gondolatát fejezi ki a sábát párákor felolvasott prófétai szakasz Jechezkel (Ezékiel) könyvéből:

És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok; mind a ti tisztátalanságaitoktól és bálványaitoktól megtisztítlak benneteket. (Jechezkel 36:25)

A halottal való érintkezésből származó rituális tisztátalanság egyébként nemcsak akkor jön létre, ha valaki holttesthez ért, hanem az által is, ha olyan épületben tartózkodott, ahol holttest volt. A holttestből ugyanis hiányzik az Istentől kapott lélek, és amiből valami szent eltávozik, abban űr marad, a szentség hiánya, és ez okozza a héber szóval tumának nevezett rituális tisztátalanságot.

A Szfát Emet szerint napjainkban ez a szombat különösen alkalmas arra, hogy az ember megtisztítsa a szívét. Ahogyan őseink ebben az időben a spirituális megtisztulással voltak elfoglalva, hogy a peszáchi áldozatból részesülhessenek, úgy ez az időszak magában hordozza a megtisztulás lehetőségét. Sőt, nemcsak a saját szívünket tisztíthatjuk meg, mondja a lublini Cádok rabbi, hanem helyrehozhatjuk minden tumá forrását, azt a bűnt, amit az első ember követett el az Édenkertben, ami által a halál megjelent a világban.

A Chátám Szófer azt is hozzátette, hogy a vörös tehén hamujával való megszórás arra is emlékezteti az embert, hogy porból jött és porrá lesz. Ez a gondolat felébreszti benne a megtérés igényét, a valódi megtisztulás pedig csak a megtérés által érhető el. Ha pedig kiönti a szívét, és őszinte könnyeket hullat a bűnei miatt, az olyan, mintha a megtisztító vizet szórták volna rá. Bölcseink azt is mondják, hogy napjainkban a tóratanulás helyettesíti a vörös tehén hamujának megtisztító erejét: a komoly és elkötelezett tóratanulás is megtisztítja az ember lelkét, bár a rituális tisztátalanságot nem szünteti meg.

Ma, amikor nem áll a Szentély, és nem teljesíthetjük a vörös tehén micváját sem, gyakorlatilag mindenki a tumá állapotában van. Időről időre felröppen a hír, hogy a világban valahol vörös tehenet találtak, ám rendre beigazolódik, hogy ez még nem az igazi vörös tehén. A hagyomány azt mondja, hogy ha valódi vörös tehenet találnak, az a végső megváltás eljövetelének a jele.

Honnan ismerjük meg a valódi vörös tehenet? Olyan, teljesen vörös szőrű állatról van szó, melynek legfeljebb két fehér szőrszála van az egész testén, hibátlanok a szervei és nem volt még járomba fogva soha. A pusztai Szentély és a két jeruzsálemi Szentély fennállásának időszakában összesen kilenc vörös tehén hamuját használták a Szentélyben, és a hagyomány azt mondja, hogy a következő, tizedik párá ádumá lesz az, melynek a hamuját örök időkig használják majd az örökké álló Szentélyben.

Szentély hiányában nem teljesíthető a vörös tehén parancsolata. Ettől függetlenül minden évben felolvassuk ezt a részt, hogy kifejezzük általa: vágyunk arra, hogy az Örökkévaló elhozza a megváltást, felépítse a harmadik Szentélyt, és ismét teljesíthessük azokat a parancsolatokat, melyek csak a Szentély fennállása idejében érvényesek. Adja az Isten, hogy ez minél hamarabb, még a napjainkban bekövetkezzen, és a hamarosan ránk köszöntő peszách ünnepét már tisztaságban ülhessük meg a felépített jeruzsálemi Szentélyben!

zsido.com

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.

zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

 

  • Küldés emailben