A hetiszakasz állat- és növényvilágáról szóló sorozatunkban az ünnephez kapcsolható növényeket és állatokat mutatjuk be olvasóinknak a teljesség igénye nélkül.
1. Bárány
A zsidó hagyományban a bárány számtalan helyen szerepel. Őseink pásztorok voltak és a bárány elválaszthatatlanul hozzátartozott az életükhöz. Később, az egyiptomi fogságból való szabadulás éjjelén a levágott bárányok vérével jelezték meg a zsidó házak ajtófélfáját és a szabadulásra emlékező pészah ünnepének áldozata is a bárány. A többi szentélybeli áldozatnak is része a bárány.
Egy különleges bárányfajta, a Jákob-bárány megismeréséhez kattintson ide. A gödölyéről szóló dal, mely a pészahi hágádá végén szerepel, a legrégebbi ismert nyomtatásban is megjelent gyerekdala.
2. Béka
A szédereste is említett tízcsapás közül a második a békák csapása volt. A midrás, illetve annak a Rási által kínált magyarázatai szerint egyetlen, egész Egyiptomot elfedő, hatalmas béka emelkedett ki a Nílusból, és ahogy az emberek megpróbáltak ütésekkel megszabadulni tőle, minden egyes ütésre békák seregei ugrottak elő az óriás kétéltű testéből. Ezek a kisebb békák aztán mindent elleptek, ott nyüzsögtek az egyiptomiak otthonainak minden sarkában, a fekhelyeiken, a lábosaikban és a kemencéikben is. A csapás megszűntével a békák tetemei egész Egyiptomot borzalmas bűzzel árasztották el.
3. Tetvek
A csapások közül a harmadik szintén állatokkal kapcsolatos, a tetvek csapása. Egész Egyiptomot tetvek borították el, elviselhetetlen kínokat okozva az egyiptomaiknak.
A tetűnek számtalan fajtája létezik, és közülük egyet, a bíbortetűt a sátorszentély egyes elemeinek a megfestésére használták. A toláát sániból kivont festékanyaggal színezték a pusztai Szentély falait, a frigyládát takaró párochetet (függöny) is. Továbbá az egyszerű kohénok és a kohén gádol, vagyis a főpap öltözékének egyes darabjainak színezéséhez is használták, illetve más helyeken szerepel többek közt a vörös tehén hamujának megfelelő elkészítésével-, valamint a cáráát, a spirituális eredetű bibliai betegség gyógyításával kapcsolatban.
4. Vadállatok
A negyedik csapás a vadállatok csapása volt, amikor vérszomjas vadak lepték el az országot. A vadállatok közül az oroszlán az, amelyik fontos szerepet tölt be a zsidó hagyományban. Számos helyen szerepel és a zsidó művészetnek is kedvelt motívuma Jehuda törzsének jelképe, az oroszlán.
A ragadozó madarak a nem kóser állatok közé tartoznak, de a teremtett világ részeként a zsidó hagyományban is szerepelnek. A fakó keselyűről, illetve a sasról szóló írásunkat itt találja.
A csapások egyébként az egyiptomiak háziállatait sem kímélték. A vadállatok, a dögvész, a jég és a sáskák csapása egyaránt megtizedelte az állatállományt.
5. Sáska
A Tóra egyenesen utálatosságnak nevezi a rovarokat és csúszómászókat, és szigorúan megtiltja a fogyasztásukat. Ez alól csak bizonyos sáskafajok élveznek kivételt, ám néhány elszigetelt közösségtől eltekintve ezek sem fordulnak elő a zsidó családok asztalán. Az egyiptomiakat ért csapások közül a nyolcadik volt a sáskák csapása. A hatalmas, tenyérnyi méretű szárnyas rovarok mindent letaroltak, ami megmaradt és amikor Fáraó azért könyörgött, hogy Mózes vigye el országáról a csapást, akkor nemcsak a szabadon repkedő állatok tűntek el, hanem azok is, amelyeket az egyiptomiak elkeseredettségükben sóban tettek el, hogy legyen mit enniük.
Vágyik egy kis sáskaropogósra? Készítse el!
6. Búza
A búza az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye, mai napig táplálkozásunk alapja. A zsidó hagyomány ötféle gabonát ismer: búza, árpa, zab, rozs és tönköly, ezek mind alkalmasak arra, hogy elkészítsük belőle pészah legjellegzetesebb ételét, a kovásztalan kenyeret, a maceszt (héberül mácá, többes számban mácot, ebből származik a jiddis macesz).
Bölcseink szerint elképzelhető, hogy az Édenkertben lévő jó és rossz tudásának fája, melyről az első emberpár a kígyó biztatására evett, búza volt. A midrás azt mondja, hogy a búza eredetileg fákon nőtt, elkészült kenyerek formájában, ám az első emberpár vétke után kalászok lettek a büszke és különleges fából, mellyel rengeteget kell dolgoznia az embernek míg végre kenyér lesz belőle. A jövőben, amikor a tiltott gyümölcs fogyasztásának bűnét helyrehoztuk, és elérkezik a végső megváltás, újra kenyeret termő fa lesz a kalászokból. Egy másik vélemény szerint azonban eredetileg is kalászok voltak, melyek olyan hatalmasra nőttek, hogy fának tűntek.
7. Nád
A zsidók a kivonulás után átkeltek az előttük szétnyílt tengeren. A héber szöveg szerint ez a víztömeg nem volt más, mint a Jám Szuf. E kifejezést Nádas-tengernek és Sástengernek egyaránt szokás fordítani. E bizonytalanság oka talán az lehet, hogy a két növény, bár rendszertanilag nem ugyanabba a csoportba tartozik, mégis nagyon hasonlít a külső szemlélő számára, ráadásul gyakran együtt, egymás közelében élnek, és élőhelyük egyaránt a nem túlságosan mély vízpart.
8. Akác
Amikor Jáákov ősapa a családjával együtt lement Egyiptomba, menet közben akácfákat ültetett, és utasította fiait, hogy amikor a leszármazottaik elhagyják majd Egyiptomot, vigyék magukkal e növények faanyagát, hogy kéznél legyen a megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyag, amikor a Miskán, a sivatagi sátorszentély építésére kerül a sor, mondja a midrás. Az Egyiptomból kivonuló zsidóknak valóban szükségük volt erre a fára. Az illatos virágú akácfáról szóló részletes cikkünket itt találja.
