A hetiszakasz flórája és faunája sorozatunkban a Vájécé szakasz különleges állatait, Jáákov ősapa bárányait mutatjuk be olvasóinknak. A Jákob-báránynak (כבש יעקב – kevesz Jáákov) nevezett, több ezer éves fajta egyedei ugyanis Jenna és Gil Lewinsky fáradozásainak köszönhetően újra legelésznek a Szentföldön. A genetikai állományuk alapján bizonyíthatóan több ezer évre a Közel-Keletre visszavezethető fajta tagjainak jellegzetességei a fenti tórai idézetben is olvasható „foltok és pettyek”, valamint a két vagy sokszor három pár szarv.
„Ez Izrael nemzeti fajtája… Kapcsolatunk ezzel a báránnyal vallásunk kezdeteihez nyúlik vissza” – nyilatkozta egy interjúban a tulajdonos Gil Lewinsky. Valószínűleg Joszef (József) híres csíkos köntöse is e fajta példányainak gyapjából készült. „Ez az egyetlen olyan fajta a világon, melyet a Tóra részletesen leír” – magyarázta büszkén Lewisnky.
| És ő (Láván) mondta: Mit adjak neked? És mondta Jáákov: Ne adj nekem semmit; ha megteszed nekem ezt a dolgot, ismét legeltetem juhaidat és őrzöm. Bejárom ma összes juhaidat, eltávolítván onnan minden bárányt, mely pöttyös és foltos és minden sötét színű bárányt a juhok közül, meg a foltost és pöttyöst a kecskék közül; ez legyen a bérem. És tanúskodjék mellettem igazságom a holnapi napon, ha majd eljössz béremhez, mely előtted van; minden, ami nem pöttyös és foltos a kecskék között és sötét színű a juhok között, lopott az nálam… És vett magának Jáákov friss nyárfapálcát és mogyoró- meg gesztenyefát, és héjazott rajtuk fehér csíkokat, megmeztelenítvén a fehéret, mely a pálcákon volt. És odaállította a pálcákat, melyeket lehéjazott, a vályúkba, a vízitatókba, ahova mennek a juhok, hogy igyanak, szemközt a juhokkal és felhevültek, midőn eljöttek inni. És felhevültek a juhok a pálcáknál; és ellettek a juhok tarka lábúakat, pöttyöseket és foltosakat. A bárányokat elkülönítette Jáákov és fordította a juhok arcát a tarka lábúak felé és minden sötét színű felé Láván juhai között; és külön helyezett el magának nyájakat és nem helyezte azokat Láván juhaihoz. És volt, valahányszor felhevültek a korai juhok, akkor odatette Jáákov a pálcákat a juhok szemei elé a vályúkba, hogy felhevüljenek a pálcáknál. Midőn pedig későn ellettek a juhok, nem tette oda; és lettek a későn ellők Láváné, a koraiak Jáákové. (1Mózes 30:31-42) |
A kezdeteket pedig hetiszakaszunk fenti részlete meséli el. Jáákov, aki éveken át szolgálta apósát, Lávánt, Kánaánban való hazatérése előtt, szerette volna megkapni a neki járó bért. Látszólag nem kért sokat, ám végül ügyes praktikákkal sikerült elérnie, hogy hatalmas, kizárólag foltos és pöttyös példányokból álló nyájjal indulhatott útnak. Később, amikor Jáákov a családjával és minden jószágával Egyiptomba, Gósen földjére költözött, a fajtának nyoma veszett.
Ugorjunk az időben több mint 4000 évet. Mimi Aumann textilművész egy jeruzsálemi könyvtárban olvasgatva rátalál egy újságban a Jákob-gyapjú kifejezésre. Ez a szál az általa olvasott cikk szerint rendkívül ritka és kiemelkedő minőségű termék, az ősi és különleges, minden bizonnyal Mezopotámiából származó Jákob-bárányok gyapjából készül. Aumann azt is megtudta, hogy az Egyesült Királyságban először 1760-ban dokumentálták a nagy valószínűséggel Dél-Afrikából érkezett példányokat. Egy másik feltételezés szerint a Jákob-bárányok Egyiptomból Észak-Afrika partjain és Marokkón keresztül jutottak el Spanyolországba és onnan kerülhettek később Angliába. Akárhogy is történt, az 1960-as években a Jákob-bárány rendkívül ritka, majdnem kihalt fajtának számított és a szigetországban társaságot alapítottak a kihalófélben levő fajta megőrzésére. Angliában mintegy 30 ezer példány élt akkoriban a különleges fajtából, ez volt a világ szinte egyetlen olyan országa, ahol még éltek Jákob-bárányok.
Aumann úgy gondolta, hogy e különleges, igazi bibliai fajtának a jeruzsálemi Bibliai Állatkertben is helyet kell biztosítani. Az akkoriban Angliát sújtó kergemarhakór miatt azonban erre a hatóságok nem adtak engedélyt. Amikor az asszony néhány évvel később hírét vette, hogy a Rámát Gán-i szafariban él néhány foltos és pettyes bárány, azonnal újra akcióba lendült. Célja az volt, hogy egy párt Jeruzsálembe juttasson. Bár ez később meg is történt, a fajta végül mégsem tudta megvetni a lábát a jeruzsálemi állatkertben. Nem sokkal később lépett be a történetbe a dél-afrikai születésű Jenna Lewinsky, aki férjével, az izraeli származású, Kanadában felnőtt Gillel együtt úgy határozott, hogy részt vesznek a fajta megmentésében és amikor megfelelő számú állatuk lesz, akkor velük együtt alijáznak, vagyis költöznek Izraelbe, mindnyájuk őseinek földjére.
Bárányoknak azonban sokkal nehezebb alijázniuk, mint embereknek, és a jó jicheszük – leszármazási vonaluk – ellenére rengeteg utánajárásba és papírmunkába került, mire megkapták az alijaengedélyt.
„Amikor elkezdtünk utánajárni annak, hogy hogyan lehet egy egész nyájat Izraelbe szállítani, rádöbbentem, hogy csodák sorára van szükségünk” – nyilatkozta Jenna egy interjúban.
Végül 2016 végén történelmi eseményre került sor: 11 repülőgéppel szállították Izraelbe az állatokat, az utazás költségeit – 80 ezer dollárt – magánadományokból fedezték. Izraelbe érve – bár néhány évvel a világjárvány kitörése előtt történt – karanténba kellett vonulnia az egész, 119 példányt számláló nyájnak, melynek során sajnos, a viszontagságos időjárás miatt, néhány példány odaveszett.
Ennek azonban néhány éve már. Gil és Jenna nyája a nehézségeket hátrahagyva beilleszkedett az izraeli társadalomba, megtalálta helyét a bibliai tájban, és békésen élik a bárányok nyugodt életét:
„Amikor izraeliek jönnek hozzánk látogatóba, azt mondják, hogy nyilvánvaló, hogy ezek izraeli állatok, mert nem állnak egy sorba” – viccelődött Jenna az állatok adaptálódásáról mesélve. – „Minden egyes állatnak megvan a saját véleménye arról, hogy mit akar csinálni. Mindegyik a saját maga főnöke.”
A pár minden egyes állatnak nevet ad, méghozzá héber nevet, ahogy el is várható egy ilyen különleges fajta esetében és a férfi időnként a Tórából is felolvas nekik. „Misztikus kapcsolat van a zsidó nép és e bárányok között” – mondta egy interjúban Gil Lewinsky. – „Rengeteg örömöt adnak a látogatóknak”.
Bár többször kellett költözniük, végül otthonra találtak a Jeruzsálemtől délre fekvő Efrát városa közelében, ahol a polgármester ajándékozta meg a nagy múltú bárányokat egy történelmi helyszínt magába foglaló területtel, egy Efrát és Betlehem között található magaslattal, ahol Smuél próféta a Szentélyt akarta felépíteni. A farm a Micha próféta könyvében (4:8) említett a „nyáj tornya” (Migdál Eder) nevet viseli. A helyszínt Jáákov szeretett második felesége, Ráchel halálával kapcsolatban említi a Tóra (1Mózes 35:21).
A Jákob-bárányok különleges gyapjuk mellett rendkívül jó minőségű sófárokat is adnak, melyek szélesebb hangskálát produkálnak, mint más sófárok. Áruk nagyon ingadozó, de egy-egy különleges darab akár a húszezer dollárt is elérheti. Azt mondják, a fajta példányai a bárányokhoz képest kiemelkedő intelligenciával rendelkeznek, amit, valljuk be, el is várunk az ősapa nyájától.
„Ezek az állatok valójában Jáákov leszármazottainak tulajdonát képezik, vagyis a zsidó néphez tartoznak. Éppen ezért nagyon-nagyon fontos volt, hogy visszatérjenek Izraelbe, a zsidó nép saját államába” – mondta a büszke tulajdonos.
Fotók: Jenna Lewinsky
