A hágádá végén található, az estét lezáró dalok a legfiatalabb résztvevőknek szólnak. A kutatók szerint ezen énekek közül az egyik, a Chád gádjá („Egy gödölye”) című lehet a világtörténelem első, kifejezetten gyerekek számára nyomtatott dala.
A hágádá a szédereste forgatókönyvét tartalmazó könyvecske. A történetek, magyarázatok és imák mellett dalokat is tartalmaz. A széder elemeinek célja a megemlékezésen kívül a gyermekek figyelmének ébren tartása.
Maga a hágádá is elég sok furcsaságot rejt a maga látszólag esetlegesen egymás után következő történeteivel, enigmatikus stílusával. Még furcsább az, hogy egy ilyen kis dalocskával zárjuk a szimbólumokkal mélyen átitatott estét. Elképzelhető, hogy éppen a legkisebbek kedvéért lett a szédereste része ez a dal, mely különféle formákban más népeknél is megtalálható.
A széder igen terjedelmes, a kisgyerekek pedig könnyen elálmosodnak. A hágádá elbeszélésével azonban fontos parancsolatot teljesítünk: „és beszéld el fiaidnak” (a fiúk alatt természetesen gyermekeket értünk, lányokat és fiúkat egyaránt). Ezért a széderestén sok minden történik annak központi résztvevői, a gyerekek miatt. Ők kérdezik a Má nistáná („Miben különbözik”) négy kérdését, keresik az áfikománt és figyelik, hogy Élijáhu (Illés) próféta vajon megérkezett-e láthatatlanul, és kortyolt-e a számára kikészített pohár borból. Az egész estét lezáró dal, a Chád gádjá is azon elemek közé tartozik, mely a gyerekeket várakozással tölti el, és ébren tartja a figyelmüket.
Így számos kutató szerint a Chád gádjá az egyik legrégebbi ismert gyerekdal (természetesen nyilvánvalóan jóval korábban is születtek gyerekdalok, de ezeket nem őrizte meg írásos emlék). A tudósok abban is egyetértenek, hogy ez valószínűleg az első, szándékosan gyerekek számára összeállított és írásos formában közölt ének.
A Chád gádjá úgynevezett kumulatív dal, vagyis minden egyes versszak megismétli a megelőző szakaszokat, és hozzátesz még egy elemet. Az ilyen jellegű énekek, könnyű megjegyezhetőségük miatt, nagyon népszerűek a gyerekek körében. (Ilyen egyébként a hágádában a Chád gádját megelőző Echád mi jodéá – Ki tudja, mi az egy kezdetű ének is, melynek első ismert, nyomtatott formában megjelent változatát ugyanabból a prágai hágádából ismerjük, mint a Chád gádját.)
Az értő szem észreveszi, hogy a szöveg elsősorban arámi nyelven íródott, de nyelvtani hibák vannak benne, és héber szavak is tarkítják. Úgy tűnik ebből, hogy a szöveg születésekor az arámi már nem volt beszélt nyelv. Ez az információ hozzásegíthet a szöveg datálásához. Nyomtatásban először a XVI. századból származó prágai hágádában jelent meg, korábbi verziói a XIV. századból származhatnak. Egy korai változata egy franciaországi kéziratban bukkant fel, és a kutatók feltételezik, hogy az 1306-os franciaországi kiűzetésük alkalmával vitték magukkal a zsidók a dalt a mai Németország és Észak-Európa különböző zsidó közösségeibe. Tőlük került aztán az askenázi hágádákba, később pedig utat talált a spanyolországi és közel-keleti szfárádi zsidók hágádájába is.
Kommentátoraink természetesen nem egy magyarázattal szolgáltak a Chád gádjá mélyebb értelmével kapcsolatban. Az egyik magyarázat szerint a kis gödölye a zsidó népet jelképezi, melyet a különféle népek el akartak pusztítani. A szereplők e népeket jelentik: asszírok, babilóniaiak, perzsák, görögök, rómaiak, a muszlimok, a keresztesek és a törökök. Végül azonban megjelenik a színen a Szent,
áldott legyen, és megmenti a zsidó népet azoktól, akik a romlását akarják.
zsido.com
Forrás: nli
