Ebben a hetiszakaszban fontos sorokat olvashatunk Jeruzsálemről, az ott felépítendő Szentélyről és annak áldozati rendjéről. Mindezt úgy, hogy a szent város neve egyszer sem szerepel a szövegben: „Akkor lesz, arra a helyre, melyet az Örökkévaló, a ti Istenetek kiválaszt, hogy lakoztassa ott nevét, oda vigyétek mindazt, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat, vágóáldozataitokat, tizedeiteket és kezetek ajándékát, és minden válogatott fogadalmaitokat, melyet fogadtok az Örökkévalónak … Őrizkedjél, hogy be ne mutasd égőáldozataidat bármely helyen, amelyet látsz, hanem csak ama helyen, melyet kiválaszt az Örökkévaló törzseitek egyikében, ott mutasd be égőáldozataidat és ott tedd meg mindazt, amit én neked parancsolok” – áll a Tórában. Vajon miért nem említi Jeruzsálem nevét az Örökkévaló? Maimonidész a következő indokokat sorolja fel: Az első: ne hódítsák meg a világ népei és ne vívjanak érte nagy háborúkat, miután megtudták, hogy ez a kiválasztott hely és a Tóra lényege. A második: az akkori birtokosok [a jevusziak] ne okozzanak benne kárt és ne rombolják le minden erejükkel. A harmadik, mely a legfontosabb mindegyik közül: ne követeljék maguknak a [zsidó] törzsek, hogy az őáltaluk birtokolt területen legyen, nehogy emiatt háború és ellenségeskedés törjön ki, mint amikor a papságot akarta [elbitorolni Korách és csapata]. Ezért szól úgy a parancsolat, hogy a Szentélyt csak azután építsék fel, hogy királyt választottak maguknak, mert akkor rá hárul ezen előírás beteljesítése és Jeruzsálem nem válik viták forrásává.
Naftali Deutsch
