Hetiszakaszunkban egy puccskísérletnek lehetünk tanúi, melynek során a lévi törzsbe tartozó Korách és cimborái, illetve az elsőszülött Reuvén törzsének egy része megkérdőjelezték Mózes és Áron vezetői pozícióját és részt követeltek maguknak a hatalomból: „Sok ez tőletek! Hiszen az egész községben mindenki szent és közöttük van az Örökkévaló; miért emelkedtek hát az Örökkévaló gyülekezete fölé? … Vajon kevés-e nektek, hogy elválasztott benneteket Izrael Istene Izrael közösségétől, hogy közeledni engedjen benneteket magához? … Még a papságot is kívánjátok?” A lázadás végül kudarcot vallott és a Korách-féle párt elnyerte méltó büntetését. Elnyelte őket a föld, és egy talmudi történet szerint azóta havonta egyszer felkiáltanak a mélységből: „Mózes és Tórája igaz, mi pedig hazugok vagyunk!”. Mindebből egyértelmű, hogy Korách, a zendülők vezére a történet negatív szereplője, ám a hetiszakasz mégis az ő nevét viseli. Ez azért is különös, mert a Talmud külön felhívja a szülők figyelmét, hogy gyermeküket semmiképpen se nevezzék el egy gonosz emberről, ahogy a Példabeszédekben is áll: „Az igaznak emlékezete áldásra való, de a gonoszok neve elrothad”. Miért őrzi hát a Tóra e szakasza egy arra méltatlan ember nevét? Milyen pozitív tulajdonsága volt Koráchnak, amivel mégis kiérdemelte ezt? Egy magyarázat szerint Korách alapvetően dicséretes dologra vágyott. Megpróbált minél közelebb kerülni az Örökkévalóhoz, mert látta, hogy Mózes és Áron egészen más szintű kapcsolatban áll Istennel, mint a nép többi tagja. A vétke abban rejlett, hogy mindezt az Örökkévalónak nem tetsző módon kívánta elérni, szembefordulva Isten prófétájával. Ennek tanulsága, hogy bár mindig a lehető legnagyszerűbb spirituális magasság felé kell törni, közben nem szabad letérni a Tóra által kijelölt útról sem.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 43. szám – 2024. július 4.
