Kol hákélim…: A mukce törvénye

Vita a tiltott eszközök elmozdításáról

[A Gömárá elemzi a brájtát:]

מַאי„הִתִּירוּוְחָזְרוּוְהִתִּירוּוְחָזְרוּוְהִתִּירוּ„?

Mi a jelentése annak a kijelentésnek, hogy „megengedték, és még másokét is, és megint másokét”?

Ábáje álláspontja

– אָמַראַבַּיֵי: „הִתִּירוּ” דָּבָרשֶׁמְּלַאכְתּוֹלְהֶיתֵּרלְצוֹרֶךְגוּפוֹ,

Ábájé azt mondta: A Bölcsek először azzal enyhítették a rendelkezés szigorát, hogy megengedték megengedett eszközmozgatását, a használata kedvéért, azaz még azt is engedélyezték, hogy az eszközt ne az elsődleges céljára használják, hanem például arra is mód nyílt, hogy egy kulccsal fölfeszítsék egy láda tetejét. Ekkor még nem engedték meg azt, hogy az eszközt azért is mozgassák, hogy valamilyen másik tárgyat tehessenek a helyére.

„וְחָזְרוּוְהִתִּירוּ” דָּבָרשֶׁמְּלַאכְתּוֹלְהֶיתֵּרלְצוֹרֶךְמְקוֹמוֹ,

A második lépésben azután megengedték megengedett eszközmozgatását – a helye kedvéért, azaz az eszköz által elfoglalt helynek más célra való felszabadítására.

„וְחָזְרוּוְהִתִּירוּ” דָּבָרשֶׁמְּלַאכְתּוֹלְאִיסּוּרלְצוֹרֶךְגוּפוֹ – אִין, לְצוֹרֶךְמְקוֹמוֹ – לָא.

A harmadik lépésben azután megengedték tiltott eszközmozgatását – de csak a használata kedvéért(azaz szabad szombaton megengedett munkára használni, például egy kovácskalapáccsal diót törni), és nem a helye kedvéért.

וַעֲדַיִין, בְּיָדוֹאַחַת – אִין, בִּשְׁתֵּייָדָיו – לָא.

De még így is csak akkor volt szabad mozgatni egy eszközt, ha egy kézzel lehetett mozgatni, de ha két kéz kellett hozzá (azaz nagy és nehéz eszközök esetében), akkor nem.

עַדשֶׁאָמְרוּ: כָּלהַכֵּלִיםנִיטָּלִיןבַּשַּׁבָּת, וַאֲפִילּוּבִּשְׁתֵּייָדַיִם.

Végül azt mondták:Minden eszköz használható szombaton, még akkor is, ha két kézzel kell vinni, a nagy fűrész és a csoroszlya kivételével, amelyek az anyagi veszteség miatti aggodalom folytán mukcék, és egyáltalán nem mozgathatók.

Ábájé értelmezése szerint tehát a végső rendelkezés úgy szól, hogy egy megengedett eszköz a használata vagy a helyekedvéért mozgatható, a tiltott eszközt pedig csak a használata kedvéért szabad mozgatni, a helye kedvéért nem¹.

Rává álláspontja

[Ábájé magyarázatát elutasítják, és egy másikat hoznak:]

אֲמַרלֵיהרָבָא: מִכְּדִי‘הִתִּירוּ‘ קָתָנֵי, מַהלִילְצוֹרֶךְגוּפוֹמַהלִילְצוֹרֶךְמְקוֹמוֹ?

Rává azt mondta neki: A brájtá azt tanítja, hogy a kezdeti tilalom után „megengedték”, hogy eszközöket bizonyos igények kielégítésére használjanak.Miben különbözik, ha valamit a használata kedvéért mozgatunk, vagy a helye kedvéért? Mindkét szükséglet jogos, és nincs rá ok, hogy megkülönböztessük őket! Amikor a Bölcsek először enyhítették a rendelkezést, miért tettek volna különbséget e két szükséglet között?

– אֶלָּאאָמַררָבָא: „הִתִּירוּ” דָּבָרשֶׁמְּלַאכְתּוֹלְהֶיתֵּרבֵּיןלְצוֹרֶךְגוּפוֹוּבֵיןלְצוֹרֶךְמְקוֹמוֹ,

Rává inkább azt mondta: Először megengedték a megengedett eszközökmozgatását – akár a használatára, akár a helyére volt szükség.

„וְחָזְרוּוְהִתִּירוּ” מֵחַמָּהלַצֵל,

A második lépésben azután megengedték, hogy a megóvása érdekében a napról az árnyékba vigyék, nehogy a meleg kárt tegyen benne – még akkor is, ha nincs szükség a használatára vagy a helyére. Egy eszköz károsodásának megelőzését szintén szükségletnek tekintették, noha nem olyan súlyúnak, mint azt, amikor az általa elfoglalt hely felszabadítása érdekében kell mozgatni².

„וְחָזְרוּוְהִתִּירוּ” דָּבָרשֶׁמְּלַאכְתּוֹלְאִיסּוּרלְצוֹרֶךְגוּפוֹוּלְצוֹרֶךְמְקוֹמוֹ – אִין, מֵחַמָהלַצֵּל – לָא.

A harmadik lépésben azután megengedték a tiltott eszközmozgatását is – de csak a használata vagy a helye kedvéért, de nem napról árnyékbaazért, hogy megvédjük.

וַעֲדַיִין, בְּאָדָםאֶחָד – אִין, בִּשְׁנֵיבְנֵיאָדָם – לָא,

De még így is csak az egy ember által mozgatható eszközöket volt szabad mozgatni, azokat viszont, amelyekhez két ember kellett, nem.

עַדשֶׁאָמְרוּ„כָּלהַכֵּלִיםנִיטָּלִיןבַּשַּׁבָּת, וַאֲפִילּוּבִּשְׁנֵיבְנֵיאָדָם„.

Végül azt mondták: Minden eszköz használható szombaton, még azok is, amelyekhez két ember kell³, kivéve a nagy fűrészt és a csoroszlyát.

Rává szerint tehát a megengedett eszközök mozgathatók a használatuk vagy a helyük felszabadítása érdekében, és a megóvásuk érdekében is; a tiltott eszközök viszont csak a használatuk vagy a helyük felszabadítása érdekében mozgathatók, de csupán a megóvásuk érdekében nem.

A különbség tehát Rává és Ábájé véleménye között: Ábájé szerint a tiltott eszköz nem mozdítható el a helye kedvéért. Rává szerint viszont mind a helye,mind a használata kedvéért elmozdítható.

Ábájé	A használata kedvéért	A helye kedvéért	A tárgy megóvásáért
megengedett eszköz			x
tiltott eszköz		x	x

Rává	A használata kedvéért	A helye kedvéért	A tárgy megóvásáért
megengedett eszköz			
tiltott eszköz			x

Ábáje és Rává véleményének szembefordítása

[Rává magyarázatát kétségbe vonták:]

אֵיתִיבֵיהּאַבַּיֵי:

Ábájé kétségbe vonta Rává szavait, mégpedig a következő brájtá alapján:

מְדוֹכָה, אִםיֵשׁבָּהּשׁוּם – מְטַלְטְלִיןאוֹתָהּ, וְאִםלָאו – אֵיןמְטַלְטְלִיןאוֹתָהּ!

Ha egy fokhagyma összezúzására használatos mozsárban⁴ van fokhagyma, akkor mozgatható szombaton, mivel szabad a mukce eszközt mozgatni, ha nem-mukce tárgy van benne, de ha nincsen benne, akkor nem lehet mozgatni.

Látjuk tehát, hogy egy tiltott eszköz önmagában nem mozdítható, a helye felszabadítása érdekében sem. Ez pedig ellentmond Rává fenti véleményének!

[Rává válaszol:]

– הָכָאבְּמַאיעָסְקִינַן – מֵחַמָּהלַצֵּל.

Miről van itt szó? Arról, hogy a mozsarat a megóvása érdekében a napról az árnyékba vinnénk, ami még véleményem szerint is tilos a tiltott eszköz esetén.⁵

[Ábájé újabb kérdést tesz fel:]

אֵיתִיבֵיהּ:

Kétségbe vonta Rávászavait, mégpedig a következő brájtá alapján:

וְשָׁוִיןשֶׁאִםקִצֵּבעָלָיובָּשָׂרשֶׁאָסוּרלְטַלְטְלוֹ!

Abban viszont egyetértenek Bét Sámáj és Bét Hilél⁶, a mozsártörő dolgában, hogy ha valaki ünnepnapon már darabolt rajta húst, akkor nem szabad utána elmozdítani. Hiszen egyetértenek abban, hogy egy tiltott eszköz, mint például egy mozsár, szombaton vagy ünnepnapon nem mozgatható, még a helye felszabadítása érdekében sem. – ? –

[Rává válaszol:]

– הָכָאנַמִי, מֵחַמָּהלַצֵּל.

Itt is arról van szó, hogy a tárgyat a megóvása érdekében a napról az árnyékba vinnénk⁷.

Rává tehát megvédte véleményét, és valóban az ő álláspontját követi a há­lá­chá⁸.