Mirjám halálakor eltűnt csodálatos kútja, mely követte a sivatagban vándorló népet és ivóvizet biztosított számukra. A nép elégedetlenkedett, mire az Örökkévaló parancsára Mózes vizet fakasztott egy sziklából, miután előbb megszidta Izraelt népét: „Halljátok csak, ti ellenszegülők! Vajon ebből a sziklából hozzunk-e ki nektek vizet?”. E kirohanás miatt, illetve azért, mert kétszer is rácsapott a botjával a sziklára, Mózes és Áron súlyos büntetést kapott: „Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam”. Bölcseink felteszik a kérdést: Mire ez a hirtelen szigor? Mózes már korábban is kemény szavakkal ostorozta a zsidókat és annak nem volt következménye! Három héttel ezelőtt olvastuk ugyanis, hogy a nép húst követelt. Akkor így fordult Mózes Istenhez, igen gúnyosan fogalmazva: „Vajon juh és marha vágassék-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger minden hala gyűjtessék-e össze számukra, hogy elég legyen nekik?”. Mitől voltak a víz kapcsán kimondott szavai rosszabbak ennél? A választ a midrás adja meg, szokás szerint egy példázattal: Egy királynak volt egy közeli barátja, aki négyszemközt időnként meglehetősen nyersen beszélt az uralkodóval. A király békésen tűrte ezt, barátságuk nem sérült. Egyszer azonban a többi alattvaló előtt beszélt vele tiszteletlenül, és ekkor a király halálra ítélte. Az Örökkévaló is ehhez hasonlóan beszélt Mózessel: „Az első alkalommal, amikor tiszteletlenséget mutattál, csak egymás között voltunk. Most azonban az egész közösség előtt történt a dolog, így nem tekinthetek el tőle”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 44. szám – 2024. július 11.
