„Szólj Izrael fiai egész közösségéhez és, mondd nekik: Szentek legyetek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló, a ti Istenetek!” – ezzel a felszólítással kezdődik hetiszakaszunk, majd a szent életvitelhez tartozó, Isten és ember tiszteletét egyaránt megkövetelő előírások felsorolása következik. Ezek egyike így szól: „Ne járj rágalmazóként néped között, ne állj veszteg felebarátod vérénél; Én vagyok az Örökkévaló.”
A felszólítás ismerős lehet, mert a Tóra számos helyen figyelmeztet a rágalmazás és pletykálás vétkére. Az, hogy a tilalom után a vérontást említi az Írás, e bűn súlyosságára és akár végzetes kimenetelére utal. Ezzel együtt sokszor hajlamosak vagyunk könnyedén venni a rossznyelvűség szabályait, mely viselkedés fonákságát az alábbi történet szemlélteti: Egy nap a Báál Sém Tov utazásra invitálta tanítványait, ám nem árulta el, hogy hová és mi célból utaznak. Miután már órákat zötykölődtek a szekéren, megálltak egy zsidó fogadósnál. Amikor az készségesen feltálalta a vacsorájukat, a tanítványok nem láttak hozzá az evéshez, előbb látni akarták a konyhát, hogy meggyőződjenek a kóserság szabályainak kifogástalan betartásáról, ellenőrizni akarták a sakter kését, meg akartak győződni istenfélelméről, tudni akarták a fogások minden egyes összetevőjének eredetét. A jámbor fogadós egy ideig készségesen a rendelkezésükre állt, ám idővel megelégelte a vallatást és így szólt: „Tisztelt rabbi urak! Vajon arra is ugyanolyan gondot fordítanak, hogy mi az, ami a szájukon kijön, mint arra, hogy mi az, ami bemegy rajta?” A tanítványok ekkor értették meg utazásuk célját. Csendben megvacsoráztak, és gondolataikba mélyedve ültek fel a hazafelé tartó szekérre.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 35. szám – 2024. május 9.
