I.
Smuél mondása
GÖMÁRÁ:
[A Gömárá megvitatja a misna által idézett vitát:]
גְמָרָא. אָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר שְׁמוּאֵל: מַחֲלוֹקֶת שֶׁנִּשְׁבְּרוּ מֵעֶרֶב שַׁבָּת,
Ráv Jehudá mondta Smuél nevében: Ez a vita egy olyan esettel foglalkozik, amikor az eszköz szombat előtt törött el,
דְּמָר סָבַר: מֵעֵין מְלַאכְתָּן – אִין. מְעֵין מְלָאכָה אַחֶרֶת – לָא. וּמָר סָבַר: אֲפִילּוּ מֵעֵין מְלָאכָה אַחֶרֶת.
és az az alapja, hogy az egyik mester (rabbi Jehudá) úgy tartja, hogy a darabok csak akkor tartják meg addigi eszköz-státuszukat, ha még olyasféle feladatra használhatók, mint addig, de nem tartják meg eszköz-státuszukat, ha csak valami másfélére használhatók. Az, hogy egy másik feladatra még alkalmas, csak akkor számít, ha valaki még szombat előtt elkezdte használni, vagy átalakította arra a feladatra. A másik mester (a Misnában említett első vélemény) azonban úgy tartja, hogy még akkor is megtartják eszköz-státuszukat, ha csak másféle feladatra lehet használni őket.
אֲבָל נִשְׁבְּרוּ בַּשַּׁבָּת – דִבְרֵי הַכֹּל מוּתָּרִין, הוֹאִיל וּמוּכָנִין עַל גַּבֵּי אֲבִיהֶן – מוּתָּר.
Ha viszont szombaton törnek el, akkor mindenki egyetért abban, hogy szabad használni őket, mivelhogy a szombat bejövetelekor egy ép eszköz jogán „elő voltak készítve”, ami érvényben marad, ezért még törötten is szabad használni őket az eredeti és bármilyen más célra i
is.
| A Misna 1. értelmezése | Szombat előtt eltört eszköz | Szombaton eltört eszköz | ||||
| használhatók olyasféle feladatra, mint addig | másféle feladatra lehet használni | használ-hatatlanok | használhatók olyasféle feladatra, mint addig | másféle feladatra lehet használni | használ-hatatlanok | |
| A Misna első Bölcse | ü | ü | x | ü | ü | x |
| Rabbi Jehudá | ü | x | x | ü | ü | x |
[Ezt a magyarázatot elutasítják:]
מוֹתִיב רַב זוּטְרַאי:
Ráv Zutráj kétségbe vonta ezt, mégpedig a következő brájtá alapján:
מַסִּיקִין בְּכֵלִים וְאֵין מַסִּיקִין בְּשִׁבְרֵי כֵלִים.
Rakhatunk tüzet sértetlen faeszközökből ünnepnapon, mivel ép eszközöket szabad ünnepnapon mozgatni, ezért szabad tűzre vetni is. Nem tüzelhetünk azonban törött eszközök darabjaival, mivel ezek mukcék, és egyáltalán nem mozgathatók.
Mármost, mivel a brájtá nem határozza meg, hogy teljesen használhatatlan darabokról van-e szó, ezért a tiltó rendelkezése feltételezhetően még azokra is vonatkozik, amelyek valamilyen célra még használhatók, ha az eredetire nem is. Ezzel szemben nyilvánvalóan nem vonatkozik olyan darabokra, amelyek még megfelelnek eredeti rendeltetésüknek, mivel azok természetesen eszköznek minősülnek, és a tétel első része megengedi, hogy eszközöket a tűzre vessünk.
דְּנִשְׁבְּרוּ אֵימַת?
Mikor törtek el az eszközök?
אִילֵימָא דְּנִשְׁבְּרוּ מֵעֶרֶב יוֹם טוֹב – עֵצִים בְּעָלְמָא נִינְהוּ!
Ha azt feltételezzük, hogy ünnep előtt, akkor a darabok közönséges fadarabok,és az ünnep előtt természetesen elő voltak készítve arra, hogy tűzifaként használják őket, így tehát a Brájtá nem adná tudtunkra, hogy lehet ezekkel tüzelni, mivel ez magától értetődő. Ünnepnapon minden fa lehet tűzifa.
אֶלָּא לָאו – בְּיוֹם טוֹב, וְקָתָנֵי „מַסִּיקִין בְּכֵלִים וְאֵין מַסִּיקִים בְּשִׁבְרֵי כֵלִים”!
Inkább egy olyan esetről van szó tehát, amikor ünnepnapon törnek el. A brájtá pedig mégis azt tanítja, hogy csak sértetlen eszközöket szabad eltüzelni, de eszközök darabjait nem. Tehát az látjuk, hogy ünnepnapon eltört eszközök darabjai nem tekintendők előkészítettnek azon az alapon, hogy az ünnep bejövetelekor egy eszköz részeit képezték, még akkor sem, ha a darabok valamilyen célra még megfelelnek.
Ha pedig ez így van, akkor a fenti magyarázat szerint értelmezett misna egyik esete sem felel meg ennek a brájtának. – ? –
[A Gömárá ezek után újraértelmezi a misnánkbeli vitát:]
אֶלָּא, אִי אִיתְמַר הָכִי אִיתְמַר:
Ha tanultunk bármit is Smuél nevében, akkor a következőt tanultuk:
אָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר שְׁמוּאֵל: מַחֲלוֹקֶת שֶׁנִּשְׁבְּרוּ בַּשַּׁבָּת, דְּמָר סָבַר: מוּכָן הוּא, וּמָר סָבַר: נוֹלָד הוּא.
Ráv Jehudá mondta Smuél nevében: A vita egy olyan esetről szól, amikor az eszközök szombaton törtek el és az az alapja, hogy az egyik mester (a Misnában említett első vélemény) azt állítja, hogy amíg egy törött darab még használható valamilyen célra, addig az a szombat előtti előkészítése folytán előkészítettnek tekintendő, míg a másik mester (rabbi Jehudá) azt állítja, hogy ha nem használható az eredeti rendeltetéséhez hasonló célra, akkor nolád, azaz újonnan készült[1], és ezért tilos használni. (A fentebb idézett brájtá, amely megtiltja, hogy egy ünnepnapon eltört faeszköz darabjaival tüzeljünk, rabbi Jehudá álláspontjához igazodik.)
אֲבָל מֵעֶרֶב שַׁבָּת – דִבְרֵי הַכֹּל מוּתָּרִין, הוֹאִיל וְהוּכְנוּ לִמְלָאכָה מִבְּעוֹד יוֹם.
Ha azonban szombat előtt törik el az eszköz, akkor mindenki egyetért abban, hogy a darabokatmindaddig szabad szombaton használni, amíg valamilyen célra megfelelnek (még ha
[1] Szó szerint: újszülött. Ez egy olyan kategóriája a mukcénak, amelybe minden olyan dolog beletartozik, ami szombaton jött létre. Az ilyen tárgy nem minősíthető a szombat bejövetelekor szombati használatra előkészített tárgynak. A nolád klasszikus példája a szombaton, frissen tojt tojás.
valamilyen konkrétan meg nem határozott célra is), mivel már a szombat bejövetele előtt elő voltak készítve új feladatukra.
| A Misna 2. értelmezése | Szombat előtt eltört eszköz | Szombaton eltört eszköz | ||||
| használhatók olyasféle feladatra, mint addig | másféle feladatra lehet használni | használ-hatatlanok | használhatók olyasféle feladatra, mint addig | másféle feladatra lehet használni | használ-hatatlanok | |
| A Misna első Bölcse | ü | ü | x | ü | ü | x |
| Rabbi Jehudá | ü | ü | x | ü | x | x |
[A Gömárá két másik brájtát szegez szembe a fent idézettel szemben, és elmagyarázza őket:]
תָּנֵי חֲדָא: מַסִּיקִין בְּכֵלִים וְאֵין מַסִּיקִין בְּשִׁבְרֵי כֵלִים.
Egy brájtában tanultuk: Rakhatunk tüzet sértetlen faeszközökből ünnepnapon, nem tüzelhetünk azonban törött eszközök darabjaival.
וְתַנְיָא אִידָּךְ: כְּשֵׁם שֶׁמַסִּיקִין בְּכֵלִים כָּךְ מַסִּיקִין בְּשִׁבְרֵי כֵלִים.
Egy másik brájtában azt tanultuk: Ahogy rakhatunk tüzet sértetlen eszközökből, ugyanúgy tüzelhetünk eszközök darabjaival is.
וְתַנְיָא אִידָּךְ: אֵין מַסִּיקִין לֹא בְּכֵלִים וְלֹא בְּשִׁבְרֵי כֵלִים.
Egy harmadik brajtában pedig azt tanultuk: Se sértetlen eszközökből, se törött eszközök darabjaiból nem rakhatunk tüzet.
הָא – רַבִּי יְהוּדָה, הָא – רַבִּי שִׁמְעוֹן, הָא – רַבִּי נְחֶמְיָה.
A nézetkülönbség alapja a következő: Azelsőbrájtá rabbi Jehudá álláspontja, a második rabbi Simoné, a harmadik pedig rabbi Nechemjá véleménye.
Rabbi Jehudá és rabbi Simon hosszasan vitázik a mukce-tilalmak érvényességi köréről. A vita egyik része a nolád körül forog. Rabbi Jehudá megtiltja a nolád használatát, rabbi Simon pedig engedélyezi[1]. Tehát a brájtá, amelyik tiltja, hogy ünnepnapon eltört eszközök darabjaival tüzeljünk – amelyek ha korábbi rendeltetésüknek már nem is felelnek meg, de valamire jók –, rabbi Jehudá véleménye. Az a brájtá, amelyik megengedi, hogy ezeket a darabokat eltüzeljük, rabbi Simon álláspontja.
A harmadik brájtá, amelyik még ép eszközt sem enged a tűzre vetni, rabbi Nechemjá véleménye, aki úgy tartja, hogy az eszközöket csak a rendeltetésüknek megfelelő célra szabad használni. Mivel ezeket az eszközöket nem tűzifának szánták, ezért rabbi Nechemjá tiltja, hogy így hasznosítsuk őket. Rabbi Nechemjá azt sem engedélyezi, hogy ünnepnapon eltört eszközök darabjait a tűzre vessük, mert a nolád meghatározásában egyetért rabbi Jehudával.
Megtudjuk tehát, hogy misnánk első Bölcse, aki még akkor is megengedi a szombaton eltört eszközök darabjainak az eltüzelését, ha azok valamilyen más célra még megfelelnének, rabbi
[1] Lásd fent, 45b., és Bécá 2a.
Simon véleményét osztja. Ez a Bölcs azonban valójában, mint lentebb látni fogjuk, nem más, mint rabbi Méir[1].
[Az olyan eszközök dolgában, amelyek már nem felelnek meg korábbi rendeltetésüknek, a Gömárá egy törvényt idéz:]
אֲמַר רַב נַחְמָן: הָנֵי לִיבְנֵי דְאִישְׁתַּיּוּר מִבִּנְיָינָא – שָׁרֵי לְטַלְטוּלִינְהוּ, דַּחֲזוּ לְמִיזְגָּא עֲלַיְיהוּ. שְׁרַגִינְהוּ – וַדַּאי אַקְצִינְהוּ.
Ráv Náchmán mondta: Építkezésből megmaradt téglák mozgathatók szombaton, mert lehet pihenni rajtuk[2]. Ha azonban egymásra vannak tornyozva, akkor egyértelműen valamilyen későbbi építkezéshez lettek félretéve, következésképp mukcék, és tilos őket mozgatni.
[1] Általános szabályként kimondhatjuk, hogy az anonim misnákat rabbi Méirnek tulajdonítják (lásd Szánhedrin 86a.).
[2] Az építőanyag, mivel nem eszköz, természetétől fogva mukce (Bét Joszéf, Orách Chájim 308.). Amikor azonban az építkezéshez már nincs szükség több téglára, a megmaradtakból általában ülőhelyeket készítenek, és ilyenformán eszköz-státuszt nyernek (Rási).
