E hetiszakaszban áll az a gyönyörű szöveg, melyet a jeruzsálemi Szentélybe felzarándokló földműves mondott, amikor hálatelt szívvel átadta az első terméseket tartalmazó ajándékkosarat egy kohénnek. A zsengéket abból a hét terményből kellett a Sávuot és Szukkot közötti időszakban a papnak adományozni, melyekkel Isten dicsérte Izrael földjét: búza, árpa, szőlő (borként), füge, gránátalma, olíva (olajként) és datolya. A termést cipelő embereket fényes ünnepség keretében, zene- és énekszó mellett kísérték a Szentélyig.
A szövegben a következő mondat is szerepel: „Elhozott bennünket erre a helyre [a jeruzsálemi Templom-hegyre] és adta nekünk ezt az országot, a tejjel-mézzel folyó országot [Izrael földjét]”. Vajon nem lett volna logikusabb fordított sorrendben fogalmazni? Hiszen Slomó (Salamon) király mintegy háromszáz évvel azt követően építette fel a Szentélyt, hogy Jehousa bin Nun vezetésével a zsidók meghódították az országot!
Jonatán ben Uziel, a Misna bölcse szerint ez a fordított sorrend utal arra a csodára, mely a legelső Peszáchkor történt a még Egyiptomban tartózkodó, de már útra kész zsidókkal: az Örökkévaló a Templom-hegyre repítette őket, hogy ott mutathassák be a bárányáldozatot. Ez a Jitró hetiszakaszban olvasott mondat mélyebb jelentése: „Ti láttátok, mit tettem Egyiptommal, hogy vittelek benneteket sasszárnyakon és elhoztalak benneteket hozzám”.
A zsengékhez kapcsolódó szöveg sorrendje tehát helyes: Izrael népe előbb jutott el a Templom-hegyre, minthogy – negyven évvel később – elfoglalta volna az országot.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 54. szám – 2022. szeptember 15.
