A Teremtés könyvét lezáró Vájchi hetiszakaszban elbúcsúzunk a harmadik ősatyáról, Jáákovtól. Halálát érezve a 147 éves pátriárka egyenként megáldotta fiait, áldásait a következő magyarázattal vezette be: „Én pedig, midőn jöttem Pádánból, meghalt mellettem Ráchel Kánaán országában, az úton, midőn még egy dűlő föld volt, hogy elérkezzem Efrátba és eltemettem őt ott, az Efrátba vezető úton, az Bét-Lechem”. Vajon miért érezte szükségét Jáákov annak, hogy felemlegesse Ráchel temetésének körülményeit? Rási szerint Jáákov kényelmetlenül érezte magát amiatt, hogy annak ellenére várja el fiaitól, hogy holttestét az Egyiptomtól távoli, családi sírbarlangban, Hebronban temessék el, hogy ő maga ezt nem tette meg Ráchellel, miközben igen közel voltak már az ősatyák városához. Sőt, még azt sem tette meg, hogy bevigye felesége holttestét Betlehembe, egyszerűen az út mellett földelte el. Tettét azzal magyarázta, hogy nem saját akaratából, hanem isteni parancsra cselekedett, mert az Örökkévaló tudta, hogy egy évezreddel később a babilóniai fogságba hurcolt zsidók éppen azon az úton haladnak majd, amikor elhagyják hazájukat, és azt akarta, hogy Ráchel, sírjából kikelve ott sírjon és imádkozzon értük. Erről beszélt Jirmija (Jeremiás) próféta: „Így szól az Örökkévaló: Hang hallatszik Rámában, jajszó, keserves sírás; Ráchel sír a gyermekei miatt … Tartsd vissza hangodat a sírástól és szemeidet a könnytől, mert van jutalma munkádnak, úgymond az Örökkévaló, és visszatérnek az ellenség országából. És van reménye a jövődnek, úgymond az Örökkévaló, és visszatérnek a gyermekek az ő határukba”. Ráchel út menti sírja Bét-Lechem szélén a mai napig rendkívül népszerű zarándokhely, ahol éjjel-nappal imádkoznak a zsidó nép megváltásáért.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 16. szám – 2023. december 27.
