Ros hásáná második napján Jichák (Izsák) feláldozása a tóraolvasás központi témája. Maimonidész szerint Ávráhám ősatyánk küldetésének lényege fiának feláldozása volt, mert ezzel tudatta velünk, hogy Isten iránt érzett szeretete és istenfélelme határtalan. A Tévelygők útmutatójában a következő áll: Ávráhám sokáig gyermektelen ember volt és leginkább egy utód után sóvárgott. Hosszas reménytelenség után fia született, aki iránt hatalmas szeretetet és kötődést érzett. De istenfélelme és Isten iránt érzett szeretete miatt … félretette minden reménységét, és beleegyezett, hogy feláldozza fiát … azért, hogy hirdesse az emberiség számára, hogy mi a méltó viselkedés az istenfélelem és Isten szeretetének kifejezéshez …
Amikor azonban felemelte kését, Isten angyala avatkozott közbe és azt mondta: „Most már tudom, hogy istenfélő vagy és nem vontad meg fiadat, a te egyetlenedet tőlem”. Más szóval a példád nyomán minden ember megtudja, hogy mi az istenfélelem határa … A próbatétel lényege az volt, hogy általa a gyakorlatban is megjelenjen az addig Ávráhám lelkében rejlő különleges erő. Eleinte is birtokában volt istenfélelme erejének, ám nagy tettekben nem nyilvánult meg. Most azonban, hogy cselekedetben is megmutatkozott, teljessé vált érdeme, és teljessé vált jutalma az Örökkévalótól, Izrael Istenétől – fogalmaz Maimonidész. Ez a történet a forrása annak az önfeláldozásra való képességnek, mely Izrael védjegyévé vált a történelem során. Mivel Ávráhám a fia helyett végül egy bokorban elakadt kost áldozott fel, ros hásánákor a kos szarvát megszólaltatva emlékeztetjük önmagunkat arra, hogy milyen hatalmas belső képességekkel rendelkezünk, továbbá ezzel kérjük Istent, hogy az újévi ítélethozatal során vegye figyelembe őseink érdemeit és egy jó és békés életre írjon és pecsételjen be mindannyiunkat.
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 1. szám – 2023. szeptember 14.
