Jáákov ősapánk rengeteget szenvedett azokban az években, amikor Egyiptomba hurcolt, legkedvesebb fiát halottnak hitte. „És megszaggatta Jákob a ruháit, zsákot öltött csípőire, és gyászolt fiáért sok ideig” – áll a hetiszakaszban. A Joszefet rabszolgasorba adó testvérek ugyanis egy kecskebak vérének segítségével hitették el idős apjukkal, hogy fiát vadállat tépte szét. Jáákov csak akkor szerzett tudomást az igazságról, amikor Joszef felfedte magát testvérei előtt és apjáért küldetett. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon miért nem adott életjelt magáról Joszef, aki nyilván tudta, hogy eltűnése mélyen megrázta apját. Ameddig Potifárnál szolgált, majd börtönben raboskodott, talán nem volt lehetősége üzenni, ám amikor alkirállyá emelkedett, minden bizonnyal könnyűszerrel felvehette volna a kapcsolatot a szomszédos Kánaánban élő apjával. Egy magyarázat szerint azért cselekedett így, mert nem akarta, hogy Isten megbüntesse testvéreit és ezért arra törekedett, hogy őszintén megbánják az ellene elkövetett bűneiket. A terve az volt, hogy hasonló helyzetbe hozza őket, mint amikor annak idején elbántak vele és megfigyeli a viselkedésüket. Először megpróbálta felkelteni irigységüket Binjámin iránt, akit drága ajándékokkal halmozott el, majd lopással vádolta meg őt és túszként tartotta fogva. Amikor látta, hogy testvérei már nem irigykednek úgy, mint egykor rá és színes köntösére, továbbá mindent megtennének, csak hogy visszaszerezzék öccsük szabadságát, megértette, hogy testvérei megváltoztak és teljes megtérést gyakoroltak. Akkor felfedte magát nekik és azonnal apja felől kérdezett. Ha nem vár türelemmel, hanem az első adandó alkalommal megüzeni apjának, hogy él, testvérei talán soha nem jutnak el a megtérés e magas fokára, és nem mossák magukat tisztára az ellene elkövetett bűneikért.
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 13. szám – 2023. december 7.
