„A harmadik hónapban, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom országából, aznap eljutottak Szináj pusztájába”. – Miután Izrael népe elhagyta a rabszolgaság földjét és átvágott a Vörös-tenger száraz medrében, még hét teljes hétnek kellett eltelnie addig, hogy átvehessék a Tórát a Szináj-hegynél és valóban az Örökkévaló népévé váljanak. Niszán hónap közepén vonultak ki, az ezt követő ijár hónap teljes egészében vándorlással telt, majd sziván hó hatodikán kapták meg a Tórát. Erre az időszakra emlékezünk az ómerszámlálással a mai napig, minden peszách és sávuot között. Vajon miért kellett ennyi időnek eltelnie a kivonulást követően? Mire vagy kire várt az Örökkévaló ezekben a hetekben? A zsidó misztika alapműve, a Zohár magyarázata szerint nem másra, mint a hetiszakasz nevét adó Jitróra, Mózes apósára, Midján főpapjára. A Mózes feleségével, Cipórával és két fiával, Gersommal és Eliezerrel Izrael táborába érkező Jitró ugyanis így szólt: „Áldassék az Örökkévaló, aki megmentett benneteket Egyiptom kezéből és Fáraó kezéből; aki megmentette a népet Egyiptom keze alól! Most tudom, hogy nagyobb az Örökkévaló minden istennél, mert amely dologgal vétkeztek, az jött rájuk. És hozott Jitró, Mózes apósa égőáldozatot és vágóáldozatokat Istennek; és eljött Áron, meg Izrael minden véne, hogy egyenek kenyeret Mózes apósával Isten színe előtt”. A világ csak úgy válhatott méltóvá arra, hogy az Örökkévaló bölcsességét és a teremtés tervét magában rejtő Tóra az égből a földre kerüljön, hogy a bálványimádó népek főpapja, aki korábban számos istenséget imádott különböző, emberkéz alkotta szobrok és képek formájában, felismerje és elismerje az egyetlen és mindenható Isten létezését és uralmát.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 21. szám – 2024. február 1.
