„A harmadik hónapban, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom országából, aznap eljutottak Szináj pusztájába”. – Miután Izrael népe elhagyta a rabszolgaság földjét és átvágott a Vörös-tenger száraz medrében, még hét teljes hétnek kellett eltelnie addig, hogy átvehessék a Tórát a Szináj-hegynél és valóban az Örökkévaló népévé váljanak. Niszán hónap közepén vonultak ki, az ezt követő ijár hónap teljes egészében vándorlással telt, majd sziván hó hatodikán kapták meg a Tórát. Erre az időszakra emlékezünk az ómerszámlálással a mai napig, minden peszách és sávuot között. Vajon miért kellett ennyi időnek eltelnie a kivonulást követően? Mire vagy kire várt az Örökkévaló ezekben a hetekben? A zsidó misztika alapműve, a Zohár magyarázata szerint nem másra, mint a hetiszakasz nevét adó Jitróra, Mózes apósára, Midján főpapjára. A Mózes feleségével, Cipórával és két fiával, Gersommal és Eliezerrel Izrael táborába érkező Jitró ugyanis így szólt: „Áldassék az Örökkévaló, aki megmentett benneteket Egyiptom kezéből és Fáraó kezéből; aki megmentette a népet Egyiptom keze alól! Most tudom, hogy nagyobb az Örökkévaló minden istennél, mert amely dologgal vétkeztek, az jött rájuk. És hozott Jitró, Mózes apósa égőáldozatot és vágóáldozatokat Istennek; és eljött Áron, meg Izrael minden véne, hogy egyenek kenyeret Mózes apósával Isten színe előtt”. A világ csak úgy válhatott méltóvá arra, hogy az Örökkévaló bölcsességét és a teremtés tervét magában rejtő Tóra az égből a földre kerüljön, hogy a bálványimádó népek főpapja, aki korábban számos istenséget imádott különböző, emberkéz alkotta szobrok és képek formájában, felismerje és elismerje az egyetlen és mindenható Isten létezését és uralmát.
Naftali Deutsch
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 21. szám – 2024. február 1.
