Jáákov ősatyánk egy testvérpárt vett feleségül, Leát és Ráchelt, s emiatt úgy tűnhet, hogy megszegett egy tórai tilalmat, hiszen Mózes harmadik könyvében ez áll: „Nőt a nővéréhez hozzá el ne végy”. Bár az ősatyák jóval a szináj-hegyi tóraadás előtt éltek, a hagyomány úgy tartja, hogy mégis betartották annak törvényeit, s ez örömet okozott Istennek is, aki így dicsérte Ávráhámot: „És megsokasítom magzatodat, mint az ég csillagait… jutalmául annak, hogy hallgatott Ávráhám az én szavamra és megőrizte őrizetemet: parancsolataimat, törvényeimet és tanaimat”.
Hogyan fordulhatott elő tehát, hogy Jáákov Lea után Ráchellel is frigyre lépett? Bölcseink szerint a Tóra törvényei nem bírtak kötelező erővel az ősatyák számára, ők azt saját elhatározásukból, önként vállalták magukra. Ezzel szemben Noé hét törvénye, mely az egész emberiségre vonatkozik, őket is kötelezte, s ehhez hozzátartozik, hogy tilos megszégyeníteni a másik embert, ez esetben a beígért esküvőre váró Ráchelt. Ahogy a Talmudban is áll: az ember inkább vesse magát egy lobogó kemencébe, mint hogy megszégyenítsen valakit. Emellett tilos megszegni az adott szót, Jáákov pedig megígérte Ráchelnek, hogy feleségül veszi. Jáákov tehát belátta, hogy nem lehet az elvártnál is szentebb, ha abból másnak kára származik. Nem vehet magára a saját spirituális emelkedése érdekében olyan megszorításokat, melyek bántóak lehetnek valaki más számára. A másokkal való törődés, a mások fizikai és lelki igényeire való odafigyelés fontosabb, mint önmagunk tökéletesítése azáltal, hogy az Isten által lefektetett törvényeket túl akarjuk teljesíteni és a szigorítások terén akarunk élen járni.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 10. szám – 2022. december 1.
