A nagyünnepek szombatjain felfüggesztjük az egymást követő hetiszakaszok felolvasását és egy olyan résznél nyitjuk ki a tóratekercset a reggeli ima során, mely illeszkedik az adott ünnephez. Ezen a szombaton, mely egyben Peszách félünnepe is, a múlt hónapban már elhangzott Ki tiszá hetiszakasz egy részét hallhatjuk, mely elsősorban az egyiptomi kivonulás utáni történésekkel foglalkozik. Az Örökkévaló meghagyja a zsidóknak, hogy a közelgő honfoglalás után űzzék el az ott élő nemzeteket, akik bűneik miatt méltatlanná váltak a Szentföld birtoklására, továbbá tőrbe csalnák és bálványimádásra buzdítanák Izrael népét.
A Tóra általában hét különböző kánaáni népről beszél, ám ezen a helyen csupán hatot említ meg: „íme, kiűzöm előled az emorit, a kánaánit, a chitit, a perizit, a chivit és jevuszit”. Egy nép, a girgási hiányzik a felsorolásból. Smuel bár Náchmán rabbi a Jeruzsálemi Talmudban úgy véli, hogy azért történt így, mert csak a girgásiak hittek Istenben és fogadták el azt a tényt, hogy idejük lejárt Kánaánban, és Isten Izrael népének adta országukat.
Amikor Jehosuá az Ígéret földjének határához ért, követeket küldött a kánaáni népekhez és három lehetőséget ajánlott fel nekik: a békés távozást, a békekötést [és a Tóra rájuk vonatkozó hét törvényének elfogadását] vagy a háborút. Hat nép a háborút választotta, a girgásiak azonban összecsomagoltak és távoztak. Tettükért az Örökkévaló megjutalmazta őket, és Észak-Afrikában kaptak „olyan gyönyörű országot, mint amilyet korábban birtokoltak”. A háborút választó népek azonban, akik fellázadtak az Örökkévaló ellen, lassanként elveszítették mindenüket.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 28. szám – 2023. április 5.
