Hetiszakaszunkban áll a zsidó gondolkodás egyik kulcsmondata: „Őrizzétek meg törvényeimet és rendeleteimet, melyeket megtesz az ember, hogy éljen általuk; én vagyok az Örökkévaló”. A Talmud tanítása szerint a Tóra parancsolatait azért kaptuk, hogy éljünk általuk, nem pedig azért, hogy meghaljunk miattuk. Ha tehát veszélybe kerül az életünk, akkor figyelmen kívül kell hagynunk az előírásokat. Ha például valaki – ne adj Isten – szombaton lesz rosszul, azonnal orvosi ellátásban kell részesíteni, ha pedig olyan gyógyszer menti meg az életét, mely nem kóser alapanyagból készült, akkor köteles bevenni azt. Mindössze három tilalom nem tartozik e szabály hatálya alá: a gyilkosság, a bálványimádás és a tiltott szexuális kapcsolatok tilalma.
Mindebből arra következtethetünk, hogy a tórai parancsolatok értéke kevesebb, mint az emberi életé. Moshe Feinstein rabbi, a múlt század egyik legnagyobb döntvényhozója szerint nem erről van szó és az előírás pontos értelmezéséhez Onkelosz arámi tórafordítását kell elővenni, melyben ez áll: „… hogy éljen általuk a következő világban”. A Tóra tehát éppen azt mondja, hogy nincs fontosabb dolog, mint a parancsolatok betartása, s ezért inkább hagyjunk figyelmen kívül egy micvát egyetlen alkalommal (életveszély esetén), hogy azután még számtalan parancsolatot tudjunk betartani és érdemekkel felvértezve léphessünk a következő világba, százhúsz éves korunk után. Ez a magyarázat új perspektívát mutat: az élet nem önmaga miatt fontos, hanem azért, mert lehetőséget biztosít minél több micva betartására, minél több kapcsolódási pont létrehozására az Örökkévalóval. Mindennek jutalma pedig nem más, mint az, hogy „éljen általuk a következő világban”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 34. szám – 2024. május 2.
