Az elmúlt három hétben sokat olvashattunk a sivatagi hajlék, a Miskán elkészítéséről és ebben az aktuális hetiszakaszban sincs ez másként. Bár a Tóra rendszerint igen szűkszavúan fogalmaz, az Örökkévaló földi lakhelyének leírását igen alaposan részletezi, és összesen hét hetiszakaszban találunk hosszabb-rövidebb említést e témáról. A zsidó misztika szerint a fenti világnak hét szintje van, s minden egyes esetben, amikor a Tóra a Miskán építéséről és működtetéséről írt, az isteni dicsfény egy szinttel lejjebb ereszkedett, míg nem beköltözött fizikai otthonába. A Vájákhél szakaszban olvassuk, hogy Izrael népe oly sok adományt vitt Mózesnek a hajlék felépítésére, hogy végül megálljt kellett parancsolni nekik: „És szóltak Mózeshez, mondván: Többet hoz a nép, mint ami kell a feldolgozásra a munkához, melyet parancsolt az Örökkévaló, hogy elkészítsék azt. Akkor megparancsolta Mózes és kihirdették a táborban, mondván: Se férfi, se nő, ne készítsenek többé munkát a szentség ajándéka gyanánt. És megszűnt a nép hozni”. Ehhez hasonlóan, amikor az Örökkévaló megteremtette a világot, megálljt parancsolt az univerzum folyamatos tágulásának. Isten korlátozta önmaga fényét, hogy helyet biztosítson a fizikai világ számára, de ezzel együtt lehetővé tette, hogy jelenléte aláereszkedhessen teremtményei dimenziójába. E találkozás helyszíne volt a sivatagi hajlék. Gedáljá Schorr rabbi magyarázata szerint ugyanúgy szükség volt a határok felállítására, a folyamatos bővülés megakadályozására a Miskán építésénél, mint a világ teremtésénél, nehogy az isteni fény befogadhatatlanná váljon a teremtmények számára.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 26. szám – 2024. március 7.
