Hetiszakaszunkban Mózes elkeseredetten könyörög az Örökkévalónak, hogy változtassa meg ítéletét és engedje be az ígéret földjére a honfoglaló néppel együtt: „Hadd vonuljak át, kérlek, hogy lássam azt a jó országot, mely a Jordánon túl van, azt a jó hegyet és a Libanont”. Mivel a váetchánán – könyörgött szó betűinek számértéke 515, a Midrás bölcsei úgy vélték, hogy Mózes ennyi különféle imát mondott el az ügy érdekben, de mindhiába. Az Örökkévaló azért büntette ilyen szigorúan leghűbb szolgáját, mert amikor vizet fakasztott a sziklából Áronnal, kétszer is rácsapott a kőre botjával, miközben az isteni utasítás alapján csak beszélni kellett volna hozzá. „Mivel nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam” – hallhattuk az ítéletet néhány héttel ezelőtt, a Chukát hetiszakaszban. A midrás azonban egy további indokot is felhoz, melyben a zsidó büszkeségre és kiállásra, az identitás felvállalásának fontosságára apellál, és a következő párbeszédet közli: „Világ Ura! Még József csontjai is beléphetnek az országba, én pedig nem?” – kérdezte Mózes. [József koporsója csodálatos módon kiemelkedett a Nílusból a kivonuláskor, így a zsidók magukkal vihették. Végül Sechem városában temették el a honfoglalás után.] „Aki vállalja, hogy honnan származik, azt ősei földjén temetik el, aki viszont nem vállalja, azt nem az ősei földjén temetik el. Amikor József egyiptomi gazdájának felesége azt mondta, hogy egy héber férfit hoztak neki, József nem tiltakozott, sőt hozzátette: »A héberek országából raboltak el«. Te azonban, amikor Jitró lányai azt mondták apjuknak, hogy egy egyiptomi férfi mentett meg minket a pásztoroktól, csendben maradtál. Ezért nem lépheted át a Jordánt!”.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 49. szám – 2022. augusztus 11.
