A hetiszakasz a kohénokra, azaz a szentélyben szolgáló papokra és az általuk végzett szolgálatra vonatkozó szabályokkal kezdődik, majd felsorolja a zsidó év ünnepeit: „Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: az Örökkévaló ünnepei, amelyeket hirdessetek szent gyülekezések gyanánt – ezek az én ünnepeim” – olvashatjuk, majd az ünnepek és főbb előírásaik felsorolása következik. Az első helyre legnagyobb ünnepünk, a hétről hétre ismétlődő szombat került, majd kronológiai sorrendben következik Peszách, a hamarosan ránk köszöntő Sávuot, majd Ros hásáná, Jom kipur és végül Szukkot. A Tóra a „mikráé kodes” kifejezést használja itt az ünnepekre, melyet magyarul általában szent gyülekezésnek fordítanak, azonban pontosabb lenne a „szentség hívásai” kifejezést használni.
Ugyanis minden egyes ünnep alkalmával felragyog egy-egy szellemi tulajdonság szentsége és hívogatja a zsidókat, és ezt a szentséget befogadva emelhetjük saját szellemi életünket egy magasabb szintre. Peszáchkor a szabadság, Sávuotkor a tóratanulás, Ros hásánákor az isteni királyság, Jom kipurkor a megtérés, Szukkotkor az öröm válik meghatározóvá.
Amikor az év során elérkezik egy ünnep, az aktuális parancsolatok betartásával – mint például a peszáchi macesz fogyasztása, a Sávuot éjjeli tóratanulás, az újévi sófárfújás, a jom kipuri böjt és bűnbánat vagy a szukkoti csokor és a sátorban lakás – a lelkünket látjuk el azzal a tápanyaggal, mellyel képessé válunk arra, hogy megbirkózzunk az év során elénk tornyosuló kihívásokkal és a megfelelő módon tudjuk szolgálni az Örökkévalót. E jeles napok megélésével tehát a szentség egy-egy újabb aspektusával vértezzük fel magunkat – erre hív fel a Tóra minden ünnep alkalmával.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 32. szám – 2023. május 4.
