Miután Joszef felfedte magát testvéreinek, meghívta őket és a még Kánaánban tartózkodó apját, hogy költözzenek Egyiptomba. Miután Jáákov útnak indult, megjelent neki az Örökkévaló és így szólt hozzá: „Én vagyok az Isten, atyád Istene, ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek téged ott. Én lemegyek veled Egyiptomba és én föl is hozlak téged”. A biztatásra azért volt szükség, mert az ősatya idegenkedett attól, hogy elhagyja az ígéret földjét és félt, hogy az egykor nagyapjának, Ávráhámnak tett isteni ígéret, mely szerint leszármazottai idegen földre kényszerülnek, az ő távozásával veszi kezdetét. A midrás szerint annyira nehéz volt Jáákovot Egyiptomba csábítani, mint a vágóhídra szánt állatot, melyet hiába húznak-vonnak, nem akar elindulni. Ekkor a borját vezetik előtte és azt követve végül megmozdul. Így történt Jáákovval is, aki fiát, Joszefet követve indult útnak, de csupán ideiglenesen és meghatározott céllal: Egyiptomban kellett családból nemzetté válniuk, majd nagy népként visszatérni Izrael országába. Idővel azonban a zsidók megfeledkeztek minderről és kezdték otthonosan érezni magukat, ahogy a hetiszakasz utolsó mondatában áll: „És lakott Izrael Egyiptom országában, Gósen földjén; birtokot szereztek abban”. A Kli Jákár szerint ebben a mondatban ott lappang a neheztelés, hiszen az Örökkévaló azt mondta Ávráhámnak, hogy „idegen lesz a te magzatod egy országban, mely nem az övék”, Izrael fiai azonban már helyi lakosoknak érezték magukat Egyiptomban. „Olyan mély gyökeret eresztettek Egyiptomban, hogy már nem is akarták elhagyni, ezért az Örökkévaló kénytelen volt erős kézzel kihozni őket onnan és akik még akkor sem akartak elindulni, a háromnapos sötétség ideje alatt meghaltak” – írja a Kli Jákár, utalva arra, hogy milyen veszélyeket rejt az, ha a zsidók megfeledkeznek a nekik rendelt országról.
Naftali Deutsch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 15. szám – 2023. december 20.
